Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 38/2017 (Győr, 2017)
Torma Béla Gyula - Torma Attila: Győri munkástragédia Komáromban, 1919. május elsején
Győri munkástragédia Komáromban 1919. május elsején Palatinus József újságíró állítása szerint az egyik plakátot Komárom, a másikat Érsekújvár visszavétele után tervezték a városokban kihelyezni. A megszólaltatott szállítók és újságírók tanúvallomásából a hirdetmények tartalmára nem derült fény, csak annyi, hogy a Felvidékkel kapcsolatosan egy budapesti plakát szövegét kellett átvenni. Sem a megrendelő pontos neve, sem a plakátok további sorsára nem derült fény. A komáromi tragédia a győri sajtó és levéltári források tükrében A cenzúra ellenére óriási felháborodás, csalódás kísérte a városban a munkások elvesztését. Több mint százan hazatértek, köztük sebesültek. Száznál is többen nem jöttek vissza. A Győri Direktórium lemondott. Mutatni kellett, hogy mindent megtesznek, a halottak hazahozataláért, a sebesültek gyógyulásáért, a hátramaradottak segítéséért. Érdemes elolvasni néhány cikket az eddig még nem idézettek közül a korabeli győri újságokból. „Ma jelentés érkezett Almásfüzitőről, hogy a Duna hullámai tegnap a község határában három holttestet vetettek partra. Az agnosgkálás alkalmával megállapítást nyert, hogy azpk győri munkások és a tragikusan végződött május elsejei kirándulás áldozatai. Valamennyien halálos sebesülést szenvedtek, és a legnagyobb valószínűség szerint, a komáromi hídról estek a Dunába. A halottak Szász Péter és Jäger József vagongyári alkalmazottak és Hegyessy Andor ágy úgy ári művezető. Számosán járhattak még hasonlóan, akiknek a holttestét a folyam hullámai már messze lesodorták. Fiatal tanoncok, akiknek kezében soha nem volt fegyver, el- elsütötték a puskát. A következmény az lett, hogy a Mannlicher úgy arcul verte őket, hogy a foguk kihullt. A fiatal gyerekeket később az idősebb munkások a karjukon vitték ki. Ezeket a mellettük elszaladó társaik rántották le, és aztán együtt szaladtak tovább. Az Erzsébet szigeten lévő munkások egy részét azonban sikerült értesíteni, hogy meneküljenek. Egyrészt köd volt és messze látni nem lehetett, másrészt vezetés hiányozván, számosán oly mesg sze lehúzódtak, hogy értesíteni nem lehetett őket. Hogy ezekkel mi történt pontosan tudni nem lehet. Bizonyos az hogy akik civilek voltak, azpk már halottak. Ma érkezett Győrbe Platz János ágyúgyári munkás, akinek elbeszélése némi világosságot derít a szigeti eseményekre. Platz János szintén a szigeten rekedtek között volt. A délelőtt folyamán sguronyos cseh bakák jelentek meg tiszt vezetése alatt a szigeten. Platz a csehek közeledtére befurakodott egy szénakazalba és onnan látta állítólag a történteket. Mayer Fajos a balsikerű kaland legfőbb értelmi szerzője és társai a bozótban rejtőztek. Amikor ráakadtak ezekre ott a helyszínen rögtön főbe lőtték. Akik menekülni próbáltak, azokatfutás közben lőtték le. Platz János egész napon a kazalban rejtőzködött. Éjjel kimászott kényelmetlen lakásából és a híd alsó vasszerkezetén végigkapaszkodva szerencsésen átjutott a szpnyi oldalra. A legelső vonattal haza sietett és most az izgalmaktól betegen fekszik. Természetesen ez a tényállás megerősítésre szorul. A halottak és sebesültek létszámának megállapítása még nem sikerült. A vagon- és ágyúgyár műhelyeiben most állítják össze a hiányzók névsorát. A szombati munkástanács a következő sebesültek nevét jelentették be: Fehér József, Kelemen József, Izsó Ferenc, Kulhanek Ferenc, Szgcsei János, Hiffner Ferenc, Shala János, Kengyel József. Újabb jelentések szerint a Budapestre szállított sebesültek közül az V. számú (Gömb utcai) tartalék kórházban fek87
