Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 37/2016 (Győr, 2016)
CSIK TAMÁS: A Szépművészeti Múzeumból elszállított műkincsek Pannonhalmán 1944-1945
Csik Tamás elfoglalt épületekben a kormánybiztosság nevében elvégezhesse munkáját, azonban a követ minden ígérete ellenére, a helyi német erőkkel szemben a legtöbb esetben teheteden volt, nem is szólva azokról az esetekről, amikor még a magyar hatóságok is akadályozták a kormánybiztos tevékenységét. Ugyanakkor Csánky Dénes utólag szintén fontosnak tartotta jelezni, hogy a körülményekhez képest mindig próbált emberségesen és kompromisszumra kész módon bánni az érintett családokkal (a műgyűjtőkkel fennálló személyes, jó kapcsolat múzeumigazgatói pozíciójából is következett).13 Bármiként is értékeljük azonban Csánky Dénes ekkori tevékenységét, az bizonyos, hogy az értékeket valóban volt kiktől félteni. A fentieken túl ezt bizonyítja egy Berlinből érkező különös levél is. A német propagandaminisztérium közvetlen irányítása alatt működő egyik elsőszámú német hírügynökség, a Transozean Europapress meglehetősen szokatlan kérdéssel fordult a múzeumigazgatóhoz egy 1944. április végi levélben. A hírügynökség a Múzeumban, a fővárosban, illetve az egész országban található összes festmény és egyéb műtárgy mennyisége iránt érdeklődött, továbbá ezek tulajdoni viszonyai és a légitámadások előli védettségük szintje szintén érdekelte a — vajon hivatalból? — érdeklődőket. Végül a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának egyetértésével Csánky Dénes megtagadta a válaszadást a meglehetősen célirányos, de legalább ennyire megválaszolhatatianul naiv kérdésekre.14 Ilyen körülmények között mindenképpen szükségessé vált az is, hogy a Hősök terén lévő épületből legalább az ott lévő, legértékesebb műtárgyakat egy ennél biztonságosabb helyre, lehetőleg vidékre szállítsák. Csánky ennek megfelelően bízta meg a későbbi események során még jelentősebb szerephez jutó Oroszlán Zoltán igazgató őrt (ekkor az Antik Gyűjtemény vezetőjét), hogy a lehetséges menekítési helyszínek után tudakozódjon. Az összes számításba vett helyszín listáját nem ismerjük, annyi azonban kiderül az iratokból, hogy például gróf Erdődy Péter felajánlotta somióvári és az orosz fronton eltűnt öccse, Antal jánosházi kastélyának egy részét tárolási célból. Ha nem is a legértékesebb műtárgyak elhelyezésére, de a másodrangúak tárolására Oroszlán al13 A megszállók önkényeskedésére jó példa báró Weisz Alfonz villája, ahova eg)' német egység „szállásolta be magát” a Goya-, El Greco-, Cranach- és Courbet-képek mellé. Saját beszámolója szerint a műkincsek megóvása érdekében a helyszínre siető Csánky csak két képet tudott elszállíttatni a villából, mivel az időközben megérkező német parancsnok a többi festmény elvitelét már megakadályozta. A magyar hatóságok szintén nem könnyítették meg a kormánybiztosság munkáját. Az Állambiztonsági Rendészet még 1944 májusában bukkant rá a vészterhes időkben egy budafoki pincébe menekített, a Herzog család gyűjteményéhez tartozó és a fentiekhez hasonló kvalitású műtárgyakra. Azonban — helyhiányra hivatkozva — a hatóság a festményeket tartalmazó ládákat a szabad ég alatt tárolta, így a kormánybiztosnak mindenképpen cselekednie kellett, ha nem akarta, hogy maradandó károsodás érje a műkincseket. Ismét csak saját elmondása szerint, Csánky Dénes igyekezett az érintett műgyűjtő családok irányába is a lehetőségekhez képest inkább megértő, emberséges viszonyt kialakítani, így emlékiratában megemlíti a szintén nagy értékű műtárgyaknak otthont adó, Andrássy úti Herzog-palotát is, amit — reményei szerint így a megszállóktól is oltalmazva - sikerült a Szépművészeti Múzeum fiókintézményévé nyilvánítania. (SZMI 141/1945. Csánky Dénes: Emlékirat a magyar művészeti kincsek megóvása tárgyában. Kézirat. 5-30.) 14 FARKAS Kornél: Műtárgymozgások 1938-1945. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum a második világháborúban. Századok füzetek 2009. 5. sz. 77-78.; SZMI 160/1944. A Transozean Europapress Berlin Mesiner nevű szerkesztője adatokat kér a Múzeum állagairól (1944. április 28.). 25
