Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 37/2016 (Győr, 2016)
PERGER GYULA: A Borsos-életmű elveszett darabjai
Perger Gyula A levélváltást Szelestey válaszlevele zárta le: „Kedves Buba! Kedves Művész Úr! Hol kezdjem? Először is megköszönöm azt a két levelet, amit Önöktől kaptam. Még egyre se számítottam, és kettőt kaptam. És egy gyönyörű könyvet és egy ígéretet hogy megkapok egy könyvet, mely már a harmadik kiadásban jelenik meg. Az első kiadást olvastam, de biztosan fogok ebben újat is kapni. Buba levele után megkérdezte az egyik kollégám, hogy ő is művész? Kurtán kijelentettem, hogy nem. Most ezt az állítást bocsánatkérések között visszavonom. Kedves Buba, Ön művésznő. Mert az irodalom is művészet. Mert a botanika is azon a szinten, amelyen a könyvben előfordul, művészet. És művészet az az élet, mely kettőjük között kialakult. Egy művész felesége lenni: Minderwertigkeitsgefühlt is ébreszthet. Egy művész felesége lenni: lehet hátráltatni a férjet művészi előretörésében. De lehet úgy is, hogy a művész-feleség elhárít férje elől minden akadályt, levesz a férje válláról minden terhet és kéz a kézben haladnak együtt és mindegyiküknek élvezet az a szerep, amely neki jutott. Az a jegyesoktatásra induló jelenet csak a kezdetet jelképezheti. De az ölbekapott menyasszony jól érezte magát asszonykorában akkor is, ha ő mutatta a férjének az utat, ha ő vitte férjét előre. Nem épen ölben, de annál nehezebb körülmények között. Most látom, hogy már a folytatásnál tartok. Sorrend: ahogy eszembe jut. Az a karikatúra nem hagy nyugodni. Semmi esetre sem tévesztettem össze a két rokonhangzású nevet, különben is Borsa akkor még inkább Schutzbach névre hallgatott és azt is tudom, hogy az ő apjának cipészműhelye két utcával volt odébb, mint az Öné. Az 1931-es év csak azt jelentette, hogy a karikatúra legkésőbb 1931-ben készült, később nem készülhetett és így azok közé a ritka példányok közé tartozik, amelyek ebből az időből fönnmaradtak (ezt könyvéből vettem). Most elárulom, hogy a kép készülhetett 1926 (huszonhatéban is, mert akkor még megvoltak hozzá a feltételek, a szereplők is mind Győrött voltak. És ha 27 őszén készült, akkor már ismertem Margitot is, egy újabb kapocs, hogy ismerjem annak a harcsabajuszú bicsérdistának (ne haragudjon, de akkor így neveztük) a nevét és meg tudjam mástól különböztetni (a karikatúrát egy-két többi képeimmel együtt) Szőnyi István, Aba Novák (mindkettő elég szerény dolog), nem felejtve ki Schima Bandit sem. Egyébként Somogyi Antalról egyikük se mondott újat. De én mondok róla újat. Az egyik győri útikalauzban (nem a legutolsóban, mert ott teljesen kimaradt a templomom) ez áll, (csak a lényeget tudom közölni): Érdekes, hogy a két világháború között épen a katolikus egyház lépett egy nagyot előre és két nagy értékkel gazdagította városunkat: a gyárvárosi és a Szent Imre templommal. Ez úgy magyarázható, hogy élt városunkban egy művészeteket kedvelő pap, dr. Somogyi Antal, aki aztán gondoskodott róla, hogy a hívek adományai művészi célra legyenek fordítva. Eddig a megjegyzés. Tehát Mladoniczky Ignác, a Gyárvárosi templom legnagyobb jótevője, Jordán János gyárigazgató (ha másban nem is volt szimpatikus, ezen a téren sokat tett), Szabados János iskolaigazgató és csekélységem — senkik voltunk, azaz csak eszközök Somogyi 78
