Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 37/2016 (Győr, 2016)

PERGER GYULA: A Borsos-életmű elveszett darabjai

P erg er Gyula

Története a következő:

Két győri pap, a karkáplán Proszt Ignác és a belvárosi káplán Rauch Ferenc meglátogatták a Győrött is népszerű ászári plébánost, Horváth János bácsit. A látogatók viszszafelé Veszprémvarsányon keresztül akartak eljutni Győrré. De nem tudták, hogy Veszprémvarsányban át kell szálniok és a vonat Pápára vitte őket. A két cimbora közben megéhezett és a késő este kihalt városban egy vendéglőt keresett. Találtak is — egy ortodox zsidó vendéglőt, ahol hosszú pajeszos zsidók ferde szemmel nézték a reverendás alakokat, az asztaluknál pedig, ahova letelepedtek, egy miniszoknyás pincérlány vette át a rendelésüket.

A két pap persze elmesélte a furcsa kalandot, melyen jót mulattunk, dr. Somogyi Antal pedig, mikor hallotta az esetet, megszerezte a két pap fényképét és megkérte önt, hogy rajzolja le az esetet, amit művész úr meg is tett. A karikatúra egyszerű ceruzarajz, mely azonban magán viseli a későbbi művész oroszlánkörmeit. Értéke a korai dátum: legkésőbb 1939-ben készült.

Mikor Somogyi a következő heti összejövetelünkön bemutatta a rajzot, Proszt Ignác annyira feldühödött, főleg a miniszoknyás pincérnő miatt (az a gyanúm, hogy az a miniszoknyás csak a Művész Úr fantáziájában élt), hogy a képet össze akarta tépni. De én elkaptam tőle azzal, hogy majd én elvégzem azt a munkát. El is tüntettem a munkát íróasztalom mélyére, no meg emlékezetem mélyére is (nem gondoltam rá akkor sem, amikor pedig érintkezésben voltunk egymással), és csak legutolsó hurcolkodásomkor lettem rá figyelmes. Most szobám falát díszíti, Aba Novák, Szőnyi István, Schima Bandi munkái mellett, egyéb értékekről nem is beszélve.5

Kedves emlékeim vannak húgáról, Margitról is. Három évig tanítottam az Állami Polgári Leányiskolában, de nem emlékszem, hogy mosolyogni láttam volna. Akkor értettem meg őt, csak amikor a Művész Úr könyvét olvastam, derült ki a komorság oka. Láttam a róla készült képet is, az Ön húgát, mint Boldog Margitot. Azt hiszem, Békéssynek egyik legsikeresebb alkotása volt ez a kép.

Kedves emlékeim vannak arról az időről, amikor az oltárunk készült. Mennyit jártam akkor az Álmos utcában, figyelve a munkáját és csodálkozva, hogy a réz (vagy bronz?

— bizony nem is tudom) — lemez hátiapjára adott kalapácsütések nyomán hogyan domborodik ki az a sok finomság, amit akkor beleképzeltem a művébe.

Kedves emlékeink vannak az akkori politizálásainkról is. 1943-45-ben nehéz volt politizálni. Vagy könnyű? Nekünk könnyű volt, mert — ma már nehezen tudom elképzelni

— akkori politikai nézeteink nagyjából azonosak voltak.

Kedves emlékem az a harcsabajuszú fiatalember is, akit 1926-tól annyiszor láttam apja órásüzlete előtt állni ott a Deák utcában, közel a kármeliták épületében elhelyezett boltokhoz. (Legközelebb Grábits Frigyes szabóműhelye volt, egészen a sarkon.)

Végezetül hadd mondjak el egy érdekes élményemet. Hogy kik a szereplői, nem árulom el. Belvárosi káplán voltam, a Káptalandomb legszélső házában laktam (a székes-5 Aba Novák és Schima Bandi művei fennmaradtak a hagyatékban, az említett - Borsosnak tulajdonított — karikatúra azonban lappang.

74