Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 37/2016 (Győr, 2016)
PERGER GYULA: A Borsos-életmű elveszett darabjai
A Borsos — életmű elveszett darabjai egyház Mária-hajójának bejáratával szemben). Véletlenül a ház emeleti folyosóján álltam, a lépcsőház végében, egy jegyespárt várva. Egyszer csak megjelenik a földszinten a várt jegyespár. A vőlegény megdöbbenve nézi az emeletre felvezető meredek és otromba csigalépcsőt, a maga elkopott fapallóival, sajnálkozva néz menyasszonyára, majd gondol egy merészet és ölbe kapva a menyasszonyát egyedül rója a lépcsőket és drága terhét csak az emeleten teszi le, szinte a lábaim elé. Nem tudom, hogy ezzel a kis leírásommal ébresztettem-e valami emléket Művész Úrban? Vagy esetleg Ilusban?6 Befejezem levelemet, melyre választ sem várok, ha az a válasz kellemetlen lenne. Mindenesetre meg akartam írni, ami a szívemen feküdt, és akartam eleveníteni ifjúságomból néhány nagyon-nagyon kedves, felejthetetlen élményt. Meleg szeretettel — ez Ilusnak is szól — az egykori jóhiszemű megrendelő Dr. Szelestey Béla” Szelestey levelére Buba válaszolt: Tihany, 1979. okt. 9. kedd „Kedves Plébános Úr! Épen most érkezett kedves és megható levele, amit felbontottam, mert Miklóst ma reggel vitték el Győrbe a múzeum rendezéséhez és napokig nem lesz itthon és gondoltam, hátha valami sürgős van a levélben. Nagyon-nagyon sajnálom, hogy azt kellett írja: El sem tudja képzelni, mennyire fáj nekem ez a csalódás. Próbálom megmagyarázni. Az idő eltelt. Miklós 73 éves és már jó pár éve pacemakerrel él (ez egy szívritmust szabályozó készülék, ami a mellkasba van beoperálva), ennek a tudatát és velejáróját nem könnyű elviselni. Isten segítségével nagyon sokat dolgozott és eredménnyel. 1941 óta pályája töretlenül felfelé ívelt (kisebb intermezzók voltak: Rákosi börtön, főiskoláról való eltávolítás 1957-ben stb.). Mind zsúfoltabb sokrétűbb az életünk, és ami ezzel jár: sok publikáció, újságírók, fotográfusok, rádió, Tévé, kül és belföldi, vidéki kiállítások stb. Már 9/10. részét a szereplésnek csak elhárítjuk. És épen ezek a dolgok, amiket Miklós a legnehezebben bír: az adminisztrációt és a sokfelé való kötelezettséget. Csak dolgozni szeret és muzsikálni. Ilyen a természete. így ha mégis vállalnia kell valami szereplést, soha nem készül rá előre, hanem csak azt mondja, ami akkor épen az eszébe jut. így történhetett, hogy a győri Tévé adásból lemaradt a Szt. Imre oltár, amit pedig ő nagyon szeret, mindig beszél róla barátainak és példának említette Balogh András atyának is, aki templomigazgatója a budai Szt. István kápolnának, ahova 3 év alatt készült egy korpusz, egy tabernákulum, 12 stáció és a nyáron egy oltárba helyezett dombormű a Szamariai asszonynyal a kútnál jelenet. 6 Borsos önéletírásában csak az esküvőről emlékezik meg: „... 1933-ban, a székesegyházban a szép, bal oldali hajó híres Mária-képe előtt egy pappá lett osztálytársam összeesketett Ilkával. A közönség megható összetételű volt; Halmos László Kodály, Bárdos a maga műveit játszotta az orgonán.” Borsos Miklós: Visszanéztem félutamból. Széchenyi Kiadó Kft, 1989. 118. 75
