Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 37/2016 (Győr, 2016)
HORVÁTH JÓZSEF: Az ifjú Gárdonyi és a „Garabonciás Diák”
ifjú Gárdonyi és a „Garabonciás Diák Több helyütt olvasható az a megállapítás, hogy a Garabonciás Diák hasábjain jelent meg Gárdonyi első „göregáboros alakja” Tsörge Ádány személyében.54 Gárdonyi József az 1887. december 25-iki számban megjelent „Tsörge Ádány levele a zű nászáhol Tzompó Mihálhol” című írás kapcsán — az írás teljes szövegű közlése után — az alábbi megjegyzést teszi: „Ez az írás tehát kétségtelen Göre Gáboré, de a név: Tzompó Mihál és Tsörge Ádány nem. Mert Tzompó Mihál és Tsörge Ádány uram öt esztendővel Gárdonyi levele előtt pottyant ki a teremtés műhelyéből a Garabonciás lappal együtt.”55 Az idézett megállapítással teljességgel egyet kell értenünk: a „sorozat” első darabja „Czompó Mihály uram levelei az ő nászához” címmel a Garabonciás első évfolyamának első számában látott napvilágot, 1882. január elsején! A „válasz” is megérkezett néhány lapszámmal később, „Tsöszre Ádám válasza Tzompó Mihálynak, az ő nászának” címmel.56 A továbbiakban szinte állandó rovata lett az élclapnak ez a levelezés; miközben kissé módosultak a nevek, változott a stílus és az írásmód. Pereszlényi Zoltán nemrégiben megjelent publikációjából fontos információkat szerezhettünk arról is, hogyan keletkezett ez a két alak: leírása szerint Kalma István és Könczöl László volt az a két, a Hazánk szerkesztőségébe bejáró tanító, akik Szávay Gyulával hármasban „Tzompó Miháj és Tsőszre Ádány nászok” tudálékos stílusában beszélgettek, tréfálkoztak egymással, és az üyen stílusban megírt beszélgetések a Hazánk Skorpió nevű melléklapjában megjelentek. Szerinte Gárdonyi ezt a rovatot vitte át a Garabonciás Diákba.,57 Mivel Pereszlényi Zoltán főként visszaemlékezésekre támaszkodott, az Édesapjától hallottak mellett Payr Sándor 1934-ben papírra vetett visszaemlékezése58 lehetett a fő forrása, melynek néhány fontos részlete nemrégiben ismét napvilágot látott.59 Mivel — mint fentebb láthattuk — Szávay Gyula már 1882 januárjában szerepeltette a „nászokat”, így Gárdonyinak már nem kellett őket a Hazánk melléklapjától átvinnie; annak eldöntése viszont, hogy melyik lapban bukkantak fel előbb, további kutatások feladata lesz. Lényeges kérdésnek tartom azt is: mit örökölt még Gárdonyi elődjétől, és mit tett hozzá O maga? Már a Garabonciás induló számában volt „Pagát Pepi ultimói”, volt Garabonciás látcsöve”; de több éves volt már Gárdonyi érkezésekor a „Garabonciás Diák a színházban”, a „Szipoly Bonifác dalaiból”, a „Targonczás Matyi” vagy' a „Bernát Gazsi Nr. 2.” rovat is. Volt már hagyománya az „Ugri-bugri” vagy' a „Garaboncziás Diák iszonyatos átkaiból” rovatoknak is — és még sorolhatnám. Van azonban néhány olyan rovat is, mely Gárdonyi „találmányának” tekinthető: ilyen például a „Fifikus Mátyás trafálja a dolgot”, a „Veöreöshaydmássy Max megjedzésey”, vagy a „Dödölle Mátyás pógár ember és oskolaszék mögjegyzései” — ez utóbbi értékére, érdekességére többen is felfigyeltek. De ide sorolható az „Aszondom Benedek szottyantásai”, az „Egy bölcs 54 ZÖLD Ferenc i. m p. 25. 55 GÁRDONYI Józsefi, m. p. 168. 56 Garabonciás, I. évf. 6. sz. 1882. febr. 5. p. 23-24. 57 PERESZLÉNYI Zoltán: Gárdonyi Géza győri örökségéről, p. 166. In: „Agyagedénybe zárt Isten-sugár. In memóriám Gárdonyi Géza. Szerk.: Cs. Varga István. Budapest, Hungarovox Kiadó, 2013. p. 153-178. 58 PAYR Sándor: Gárdonyi apja és a Ziegler család Sopronban és Nemeskéren. Sopron, a Szerző kiadása, 1934. 59 PAYR Sándor: Gárdonyi, a kezdő hírlapíró Győrött. In: Halhatatlan csillagok. In memóriám Gárdonyi Géza. Szerk.: Z. Szalai Sándor. [Budapest], Nap Kiadó, (2005). p. 36-39. 51
