Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 37/2016 (Győr, 2016)
BAGI ZOLTÁN „Azmikor az vaspléhből csinált torony tetejére helyheztetett kakas megszólalna”
Győr visszafoglalása 1598. március 28-29. „Az ellenség elméjében az mieinknek oly megvetése vala”83 Mivel a rajtaütést titokban akarták tartani, ezért a hidat Komáromnál március 26-án „éjszaka hajókból s deszkázatokból azoknak megcsalására [ellenség] nagy sietséggel csinaltanak vala”, 84 így a következő nap délutánján a hozzávetőlegesen ötezer főt számláló keresztény sereg két petárdával és ostromlétrákkal átkelt a Dunán, és megindulhatott Győr irányába. A keresztény katonaság előnyomulásának leplezésére mind Győr, mind pedig Tata irányába portyázókat küldtek ki. Istvánffy szerint már „általkelvén az Dunán, mindenik seregnek Swarczemberg bizonyos helyt rendele, és minemű renddel járnának, feljegyezve eleikbe adá”.85 Még ugyanezen a napon naplemente előtt elérték a nem túl széles és mély tóvá duzzasztott Concó patakot, amelyen a magukkal hozott csónakokon keltek át a szekerekkel, majd útjukat tovább folytatták Ménfőig, ahol a sereg pihenőt kapott.86 A katonák március 28-án hajnalban újra elindultak és a ligetes németi völgybe vonultak, ahol egészen estig maradtak. Istvánffy említést tett arra művében, hogy Schwarzenberg itt hívta össze a gyalogság és lovasság fő tisztjeit, és beavatta őket a készülő támadás terveibe, mindenkinek pontosan elmagyarázva a tennivalóját.87 A sötétség beálltát követően a keresztény had újra elindult és Istvánffy szerint még 28-án éjfél előtt a múlt évi ostrom megmaradt sáncaihoz értek.88 Ortelius szerint azonban a keresztény katonaság csak 29-én éjszaka három órakor érkezett meg.89 A magyarázatot a két műben szereplő eltérésre a már említett, Horváth által közreadott névtelen jelentés adja meg. Eszerint a hadak valóban éjjel 11 órakor érkeztek meg az előző évi ostrom táborának helyéig, ám a rajtaütéshez hajnal két óráig nem kezdhettek hozzá.90 A késlekedésük okát Ortelius, Istvánffy és Illésházy művében is megtalálhatjuk. Utóbbi a következőképpen írta ezt le: „oly nagy hódvilág volt, hogy (szabadon a fokról) messze földön megláthatták volna az népet”.91 A későbbi nádor szerint ekkor Pálffy és hadnagyai leszálltak a lovukról, „térdre esvén, könyörögöttek az Istennek, hogy (az ő igyekezetekben velek legyen”.92 Imáik pedig meghallgatásra találtak, hiszen „szemek láttára egy felhő jütt, ki beburította az holdnak világosságát”.93 Az időjárás tehát kegyes volt a keresztény csapatokhoz és szinte észrevétlenül a Fehérvári-kapuhoz vonulhatott Vabacourt és 100 katonája, valamint a két szekérre rögzített petárda. A vallonok mellé öt törökül beszélő magyar lovast is beosztottak, akiknek az 83 ISTVÁNFFY 2009. 293. 84 ISTVÁNFFY 2009. 293. 83 ISTVÁNFFY' 2009. 293. 86 ISTVÁNFFY 2009. 294. 87 ISTVÁNFFY 2009. 294. 88 ISTVÁNFFY 2009. 294. 89 ORTELIUS 2002. 144v. 90 HATVANI 1859. 193. 91 ILLÉSHÁZY 1863. 53.; ISTVÁNFFY 2009. 294.; ORTELIUS 2002. 144v. 92 ILLÉSHÁZY 1863. 53. 93 ILLÉSHÁZY 1863. 53.; ORTELIUS 2002. 144v.; ISTVÁNFFY 2009. 294. Meg kell említenem, hogy Istvánffy még egy szerencsés jelről számolt be munkájában: „mondják, hogy egy saskeselyű az mieink seregei felett Komáromtól fogvást mindeddig röpülni láttatott”. ISTVÁNFFY 2009. 294. 17
