Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 35/2015 (Győr, 2015)
HORVÁTH JÓZSEF: Győri seborvosok végrendeletei a 18. századból
Horvát József reskedő embernek hitösse” mutatkozik be, és utolsó rendelésének tartalma sem árul el semmilyen kapcsolatot e mesterséggel.20 Ugyanez mondható el az 1635. augusztus 31- én Pozsonyban végrendelkező győri nagykereskedőről, Barbel Kristófról is21 — miként az ő végrendeletében hagyományban részesített Barbel Jakab nevű öccsének nyolc évvel később készített végrendelete sem utal arra, hogy készítőjének köze lenne ehhez a mesterséghez.22 Mindez arra utal, hogy már a 17. század első felében is éltek olyan személyek Győrött, akik a Borbély családnevet viselték ugyan, de már nem ezt a mesterséget űzték.23 Összességében tehát láthatjuk, hogy a fennmaradt borbély-végrendeletek tartalmaznak néhány fontos, a mesterség győri történetének megismerését segítő adatot. Ezek összegyűjtését azért is fontosnak tartom, mert a győri céhes ipar történetének emlékeit összefoglaló munkák e mesterséggel kapcsolatosan meglehetősen kevés adattal szolgálnak.24 A 18. századi győri borbély-végrendeletekről Amint fentebb már említettem, a 18. századi győri végrendeletek gyűjteményében eddig két borbélymester, valamint két borbély-özvegy végakaratára sikerült rábukkannunk. Közülük egy házaspár, hiszen Rosás János kirurgus özvegyének, Ugróczy Évának is fennmaradt a testamentuma, a másik két esetben viszont csak az egyik fél utolsó akaratát ismerjük. Az alábbiakban ezen források fontosabb jellemzőiről szeretnék röviden szólni. Kosás János kirurgus végrendeletéről (1763) Rosás János győri kirurgus mester utolsó akarata 1763. március 4-én kelt Győrött.25 A bevezető rész egy rövid filozófiai fejtegetéssel indít — ,^4% őreghségh magábannis klß betegsegh, hoßßu beteghsegnek pedigb hogy halál légyen a végbe, atf mindennap] példák bi^onjittyák” —, majd elmondja: mivel Isten Ö Szent Fölsége őt már mindkettőben részesítette, ezért noha testében beteges, de elmében ép állapotában kíván e testamentummal rendelést tenni mostani házastársával együtt, sok munkájukkal és fáradságukkal szerzett javairól. Első rendelésével lelkét Isten irgalmas kezeibe hagyja, testét pedig „a% eő Annyának a földnek, a honnend eredetit vette”, hogy ez utóbbit „a% eőregh Templom mellet lévő Cemeteriumban” — azaz a mai Székesegyház körül lévő temetőben — temessék el tisztes-2» HORVÁTH 1995. 113-114. o. 21 HORVÁTH 1996. 38-41. o. 22 Győri Egyházmegyei Levéltár, Győri Székeskáptalan Hiteleshelyi Levéltára, Liber Testamentorum, Tom. 2. p. 261-263. 23 Az iparosok e korabeli névhasználatának bizonytalanságairól részletesebben ld.: HORVÁTH 1998/b. 162-163. o. 24 Vö. pl.: SZABÓ 1986, ill. SZABÓ 1988. 25 A testamentumlevél külsején a felirat: „Testamentaria Dispositio Domini Joannis Rosás Civis & Magistri Chirurgi]aurinensit'\ lelőhelye: Győr Megyei Jogú Város Levéltára (a továbbiakban: GYMJVL), Végrendeletek, 340. sz. 90
