Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 35/2015 (Győr, 2015)

TÓTH László: Schleich Lajos pályája

Dr. Tóth László

A második évtől öt első éves jött német szakra, internátusi volt valamennyi. Ez a körülmény a kollokviumok idején éreztette jótékony hatását. Az egyes szemeszterek, tartalmukat tekintve, nem nagyon vették igénybe a diákokat. Október elején kezdődött, s november közepén már be is fejeződött az őszi félév. A tavaszi valamivel hosszabb volt: március elejétől április közepéig tartott. A professzorok gyakorta hivatkoztak a kollégiumi könyvtár megértő támogatására. Jutott idő jócskán a készülésre meg a vizsgáztatásra is. A napi diákélet nagyjából hasonlított a régi diákhagyományokhoz. Lajos baráti társasága a kollégium internátusában lakott és a kettes számú szobában gyülekezett. E baráti körben volt egy fotós évfolyamtársuk, aki fényképet készített a társaság tagjairól. S hogy az utódok is lássák, hogyan néztek ki az elődök, ezért Lajos nagy szakállat növesztett, s el is nevezték apának, becézve „Papónak”.

A középiskola szigorából kijutva az egyetem igyekezett élesen szabadabb életet biztosítani a diákságnak. Ebéd után a baráti közösség összeült tanulni. Lajos volt a felolvasó és a „hallva-tanulás” módszerét alkalmazták, ami kb. fél óráig tartott.

Az internátusbán a német szakosok között az a szokás alakult ki, hogy a másodharmad évesek szívesen hódoltak a társasjátéknak: a kártyázásnak, főleg a vizsga időszakban. Ebéd után kezdték, vacsora után folytatták, túl a villanyoltás után, petróleumlámpa mellett éjfélig. Az elsőéveseket oda rendelték a szobába. Odaadták nekik a jegyzeteket, abból kellett felolvasni. Ok vidáman kártyáztak, a „gólyák” meg felváltva morzsolták a szöveget, majd a társaság elment „emésztési gyakorlatokra”, vagyis a kártyázásra, mely a vacsoráig, azután folytatólagosan az éjfélig tartott. Különös véletlen volte, vagy a sors rendelte így, de Lajos mindig nyert. Ezek az apró nyeremények képezték Lajos bevételét, amiből azután egyrészt az ellátást, másrészt a lakás fenntartására szükséges összeget fedezte. Ezért nem szerette Lajos a hosszú szüneteket, mert olyankor mindig szünetben állott be az „arany szerzés”: s bekövetkeztek a sötét napok „megindult a hajsza a pénz után.”787 788 789

Beállott másolónak: ezer koronáért másolta a disszertációkat. A másolás éjszaka történt. Ez a munka aláásta az egészségét, didergett a hideg szobában éhezve és fázva. „A sötét pesszimizmus ülte meg lelkét”. Lajos közel volt az őrülethez. Egy váratlan esemény a segítségére jött: 1925-ben megnyílott a Ref. Tanárképző Kollégium Intézete, melynek Lajos az alapító tagja lett. Ez az intézmény alapítványként működött és segélyhez lehetett hozzá folyamodni. Rebesgették a kollégiumban, hogy lehet ösztöndíjat

787 Móricz Pál (1870-1936) író, újságíró. A Petőfi Társaság tagja. Cikkeinek, könyveinek tárgyát a vidéki élet és a Hajdúföld hétköznapjaiból merítette. Főbb munkái: Szabad hajdúk, A pusztuló világ, Régi magyar élet (Új Idők Lexikona 18. kötet 4591.)

788Zoltai Lajos (1861 -?) Művelődéstörténész és etnográfus. A debreceni városi múzeum igazgatója. Régészeti és néprajzi tanulmányai főleg Debrecenre és környékére vonatkoznak. Főbb munkái: Hortobágy leírása (1911), Ötvösök és ötvösművek Debrecenben (1937) (Új Idők Lexikona 21. kötet 6231.)

789 „Hajsza a pénz után” időszak volt jelen Lajos életében. Bevételei: kártyán nyert összeg, disszertációk másolása, a Szabó családnál nevelő, az 1925-ben megnyílt Református Tanárképző Kollégiuma, mely alapítványként működött. Az itt elnyert segély (ösztöndíj) is bevétele lehetett. (Pataki Vince vázlatos élettörténete I. Debrecen. 81-82).

212