Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 35/2015 (Győr, 2015)
TÓTH László: Schleich Lajos pályája
Dr. Schleich Lajos életútja... kérni a református hallgatóknak. Ám Lajos katolikus volt, hiába volt alapító tagja a tanárképző kollégiumának, így sem kaphatott anyagi támogatást. Keserűen megjegyzi: „Római létemre a kálvinista Rómában igazhitűségem áldozata lettem”. Ezután Zsigmond Ferenc professzorának ajánlása folytán a Szabó családhoz került nevelőnek. A gimnazista fiút kellett tanítani, a lányt később (aki a polgáriba járt) patronálni. Ilyen formán Lajos jó anyagi helyzetbe került. Elhatározta, hogy a német nyelvgyakorlásra Bécsbe utazik. Részint megvan hozzá a pénzügyi fedezet. Néhány százezer koronát összegyűjtött, s elnyerte Balthazár püspök segélyét is. A világlátás mellett a fő célkitűzés a német nyelvtudás elsajátítása volt. A problémák ellenére, társai bíztatására kiment Bécsbe és ott eltöltött két-három hetet. A bécsi tanulmányúT: 1925. július 15-1925. szeptember 1-ig tartott.790 A bécsi tanulmányút 1937 nyarának egy részét Bécsben töltöttem. 1927-ben (itt rosszul emlékszik, az utazás 1925 nyarán zajlott le) jártam először a császárvárosban a debreceni Ref. Tanárképző két tagjával. A két tag a két hónapos bécsi útra 900-900 pengőt kapott a kollégium igazgatójától. Magam is (a két társ bíztatására) anyagi támogatást kértem, mint Tanárképző intézeti tag. Ám nem volt Lajosnak szerencséje. „Nem adhatunk”, szólt az igazgató. Ennek ellenére Lajos mégis kiment Bécsbe. Két-három hetet én is ugyan úgy eltöltöttem 20, 50 vagy 70 pengőért, mint társaim 900-ért. Pesten megállt és megtekintette a budai várat, megbámulta a kirakatokat és a Dunát. A Gellért szobornál leült és megette a negyedkilós kenyeret, mert a kolbászt valaki a nagy tömegben kilopta a zsebéből. Másnap indult Bécsbe, ahova megérkezett 1925. július 15-én. Még Pesten a vonatjegy megváltása előtt minden pénzét osztrák schillingre átváltotta. A látnivaló a vonatból rengeteg volt, ám megjegyezte, hogy a táj, a vidék természeti szépségekben egyre nagyobb hiányságokat mutat. Magányosan utazott, a két debreceni diák útitársával nem barátkozott. Bár diáktársai nem tehetnek róla, mégis úgy tűnik, hogy sértődött lett, mivel megtagadták tőle az ösztöndíj odaítélését katolikus vallása miatt. Hegyeshalomban csaknem másfél órát várakoztak, mert az a hír járta, hogy a vonaton óriási mennyiségű arany neműt akarnak kicsempészni az országból, ám a csempész társaság már az előbbi vonattal elutazott. Már osztrák területen ment a vonat, egy útitársat, „nem beszélő munkást” megkérdezett Lajos, hogy messze van-e még város? Lajos „jó magyar hangsúlyozással beszélte a német nyelvet”, s meglepetésre a német munkás magyarul kezdett beszélni, s ellátta jó tanácsokkal, és kedélyes társalgás közepette érkezett be a vonat a bécsi állomásra. Este hét óra tájban a vonat beérkezett az Osterhofbau állomásra, ám ott nem várta barátja, akivel megbeszélte a kalauzolást. Itt kezdődtek a bajok. Aztán a jegyet nem adta oda a jegyelszedő portásnak, csak „haladt tova”, ment előre. Egy rendőr fog790 A bécsi tanulmányút forrásai: Curriculum vitae 9-10.; Pataki Vince vázlatos élettörténete I. 85-112. 213
