Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 35/2015 (Győr, 2015)
BAG! ZOLTÁN PÉTER: Adolf von Schwarzenberg első éve a Magyar Királyságban 1595
Bagi Zoltán Péter met (frank kerületi és rajnai) lovasságot küldött ellenük, amely egészen az oszmánok táboráig nyomult előre. „Ottan-ottan más-más seregek az megfutamítattaknak segítségül küldetnek, s a törökök futamása megállatik, kétséges és véres viadal lészen, és majd napenyészetig vontatik. Ugyannyira, hogy az mifélékink, jóllehet szörnyűképpen és sokáig víttanak volna, mindazonáltal utoljára az ellenség száma növekedvén, s egynéhány elveszvén társokban, hátat adni kénszeríttetnének, s a tábor felé futnának, hogyha Mansfeldtől mind magyar, s mind belga s vallon segítséget s puskás lovasokat nem vöttenek volna. Kiknek idején érkezésével az ellenség táboráig kergettetvén, hasonló kárvétellel visszamené, kit a mieink, midőn szerencse megfordulván, ismég kívánatosban üldöznének, az törökök mezei taraszkokkal, melyeket a közel lévő dombon ravaszul helyheztettenek vala, őket megtartóztaták, és hogy az táborra visszamennének, arra kénszeríték.”68 Az augusztus 4-i ütközetben még nagyobb szerep hárult Schwarzenbergre és lovasságára. A „beglerbég [t. i. Szinánpasazáda Mehmed] s a többi vezérek a tábort megindítják, az tábor oltalmazó bizonyos számú gyalogságot hagyván, s útjokat kétfelé rendelik; úgyhogy az hegynek egyik része felől, mely a Szent György részére néz, s aholott Schwarczemburgot Mansfeldtől hagyattatottaknak lenni mondánk.”69 A Lala Mehmed anatóliai és Oszmán győri beglerbég jobbszárnyon előrenyomuló csapataival szemben, akiknek az erősítés várba való bejuttatását tűzték ki célul, tehát hat kompánia vallon kürasszír és néhány ágyú vette fel a küzdelmet itt.70 Mansfeld ezt látva „Swarzenburgnak s a többinek, kik véle valának, illendő emberek által megizeni, hogy az ellenség ballagvást az harcra közelgetne, annakokáért mostan magát vitéz embernek lenni megmutassa, és vagy győzedelmet vennie, vagy meghalnia kelljen, magában eltökélje, harmadik semmi nem volna.”71 A mindkét szárnyon kibontakozó lovasharc hevességéről a Manßfeldische Historia névtelen szerzője a következőket jegyezte le: „Ok [az oszmán lovasok] az erős páncélba [öltözött] keresztényekben kevés kárt tudtak tenni, valamennyi kopjájuk széttört, és az összecsapásban mi [hadakozók] annyira öszszetorlódtunk, hogy lovasságunk puskáikkal az ellenséget csak mellkasba tudták lőni, szóval hogy csak kevés tévesztett célt.”72 A várba bejutni akaró oszmán jobbszárny megsegítésére a védők is kitörték, és együttes erővel elfoglalták a két Duna melletti sáncot, ám „Swarczemberg is Oberenpruck Henrikkel és Bovillerrel azokat, kik az ellenségben rájok mentek vala, nem különb harccal és vitézséggel nemcsak megtartóztatá, hanem felette nagy viaskodással megveré s megfutamtatá.”73 Bár támadásuk nem járt teljes sikerrel, hiszen Lala Mehmed néhány száz lovasával bejutott a Vízivárosba. Eközben a szerdár vezette oszmán balszárnyat is sikerült elűzni. Pálffy M ISTVÁNFFY 2009. 203-204. Ugyanerről lásd még: KJÁTIB CSELEBI 1916. 235.; PECSEVI 1916. 115.; ORTELIUS 2002. 86v. ® ISTVÁNFFY 2009. 204. 70 Manßfeldische Historia 1595. 12. 7' ISTVÁNFFY 2009. 204-205. 72 Manßfeldische Historia 1595. 13. 73 ISTVÁNFFY 2009. 205. 14
