Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
HORVÁTH JÓZSEF: Iskola, taníttatás, írni-olvasni tudás, könyvbirtoklás a 17. századi Győrben - a végrendeletek tükrében
Iskola, taníttatás, írni-olvasni tudás, könyvbirtokiás a 17. s^á^adi Győrben... egy Breviárium Romanum kivételével — Monoszlay kanonoknak.78 Ami pedig a szűkszavúságot illeti, arra talán a legjellemzőbb példa Nagyfalvy Gergely győri őrkanonok, váci választott püspök esete: az ingóságairól 1638-ban felvett leltárban megemlítik, hogy az „öreg asztalon” hét darab könyvet találtak a leltározók, míg „az öreg szobában nyíló botban” „sokféle könyveknek bőséges számát”.79 1643-ban kelt — Iványi Béla által fellelt — végrendeletében pedig könyveiről csupán egyetien mondattal rendelkezik: „Az keönyveymeth hagyom az Szent Mártoni Conventnek mindenestől, miuel némellyek onnand származtanak, es az teöbbit pénzemen szerzettem.”80 Vagyis a két forrásból együttesen sem derül ki Nagyfalvy Gergely egyetlen könyvének címe sem! Mint ahogy nem tudunk meg semmit pl. az 1657-ben testáló, könyveit egyetlen rendelésével a ferenceseknek hagyó Posgay János győri kanonok olvasmányairól sem.81 Egyetien olyan római katolikus egyházi személytől származó végrendeletet említhetek, mely áttételesen tartalmaz adatot városi polgárhoz került könyvről is. Magnouich János győri kanonok, aki Breviáriumát Petheö Balázs galántai plébánosnak hagyja, 1653-ban kelt utolsó rendelését e szavakkal zárja: „Utolsqyr avatni köniueimet illeti, tahat Testamentarius Uraimék szabadok legienek a%ok kötőül magoknak égi égi Imatsagos köniuet ualastani, a% töbi maradgion en nalam tanulok két germeknekl’82 Mivel testamentumának négy tanúja volt, így ennél bizonyosan több imádságos könyvvel kellett rendelkeznie; többet azonban könyveiről nem tudunk.. A tanúk között viszont — két kanonoktársa mellett — ott volt Peresztegi János, Győr vármegye szolgabírája, valamint a káptalan jegyzője, Bellauari György is — így két „civil” személyhez bizonyosan jutott egy-egy imádságos könyv! Az esetet, mint a könyvhöz való hozzájutás egyik lehetséges módját is érdekesnek tartom. Érdekességként megemlítem, hogy az egyetien e korszakból fennmaradt protestáns prédikátor-végrendelet sem szolgál konkrét adattal a könyvtár összetételére; megnevezi viszont az örökösöket. Az 1611-ben a Győr melletti Pataházán testáló Keckemety Sana Máté konkrétan egyetien könyvét sem nevezi meg, és könyveinek számát sem adja meg, csupán úgy rendelkezik azokról, hogy „egy restbe gárdám asonie, egy restbe Sg. miklosi Gergelie, egy restbe húgom assonj leania matkaianak hagioml’83 E rendelésben azt tartom figyelemre méltónak, hogy a testáló környezetében voltak olyan személyek, akik a könyvet értékelték, használni tudták! Forrásainkból tehát úgy tűnik, hogy a 17. századi győri magánkönyvtárak meglehetősen szegényesek lehettek; de tükrözik-e a testamentumok a valós képet? Elgondolkodtató pl., hogy a magukat „deák”-ként említő végrendelkezők egyetien könyvről sem rendelkeztek — egyáltalán nem volt nekik? Figyelemre érdemes továbbá 78 GYEL, GYKHL, Fasc. 302. N. 29060. 79 A leltárt közölte: SÖRÖS 1899. 536. o.; Nagyfalvy Gergelyről részletesebben Id: BEDY 1938. 402- 404.O. so IVÁNYI 1983. 229. o. 81 „Libros meos omnes Una cum Unió et frumento patribus Franciscanis lego.” (GYEL, GYKHL, Liber Test., Tom. 3. p. 163.); Posgay életéről ld.: BEDY 1938. 429. o. 87 GYEL, GYKHL, Uber Test, Tom. 3., p. 46-47.; közli: HORVÁTH 1996. 179-181. o. 83 GYVL, Végrendeletek, Lad. 1. N. 33. 73
