Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
HORVÁTH JÓZSEF: Iskola, taníttatás, írni-olvasni tudás, könyvbirtoklás a 17. századi Győrben - a végrendeletek tükrében
Horváth József A 17. századi győri polgárok könyvbirtoklásáról A 17. századi győri polgárok magánkönyvtáraival kapcsolatos végrendeleti adalékokat sajnos nagyon könnyen összefoglalhatom: mindössze négy olyan nem egyházi személyt találtam az örökhagyók között, aki könyvről is említést tett, ill. akinek könyvéről említést tettek — és sajnos ők is nagyon „szűkszavúak”. Nézzük az említéseket időrendben! Az első közülük az 1625-ben végrendelkező Buday Márton: ő mindössze annyit mond, hogy könyveit az executoroknak hagyja.73 Személyéről közelebbit nem tudok, de meglehetősen nagy vagyonnal rendelkezett: a győri háza mellett — melyet Bedy Vince kutatásai szerint Náprágyi Demetertől kapott ajándékba74 — Nagyszombatban lévő házáról is rendelkezik, kegyes hagyományként pedig több ezer forintot oszt el, többnyire ferences kolostorok között. Az időrendben következő forrásunk Bandy György fentebb már említett, 1633- ban kelt végrendelete, mely egy kalendáriumról tesz „véledenül” említést. Véletlenül, hiszen — mint láthattuk — a szolga és a szolgáló fizetése kapcsán került szóba e dokumentum, akiknek a kalendáriumba volt nfel iege^ue fizetések”. E testáló személyét utolsó rendelésének első, bemutatkozó sorából megismerhetjük: „En Bandy György Római Császár és Koronás Király Urunk Őfelsége győri Praesidiumaban lévő Saikas magiar gialoginak Hadnagia.. .”75 Nem tudunk meg sokkal többet a „tudós képíró”-nak mondott Rouaz (Ravasz) János 1644-ben kelt végrendeletéből sem, aki így rendelkezett: „... a mi könyveim vannak, hagyom az fiamnak”.76 Végül egy hagyatéki leltárból származó adatot idézhetek: a jómódú kereskedőnek számító Oppaka György 1640-ben készült inventáriuma két könyvről tudósít: „egy Öreg könyv de jure et justitia”, ill. „Ismét egy könyv phisicorum liber” — ahogyan az inventárium készítői felvették.77 A négy idézett forrásból tehát alig tudunk meg valamit a korabeli győri polgárok könyves kultúrájáról. Az egyházi személyek testamentumainak, ill. inventáriumainak könyves adalékait e dolgozat keretében részletesebben nem elemzem; úgy vélem, hogy a győri polgárok könyves kultúrájának megismeréséhez csak kevés adalékkal szolgálnának - már csak azért is, mert többnyire a fentebb idézett forrásokhoz hasonlóan szűkszavúak; más esetekben pedig inkább csak teológiai munkák említtetnek. Ez utóbbira példaként idézhetem az 1600-ban végrendelkező Haznych Ambrus győri kanonokot, aki Bibliáját és egy szentekről szóló könyvét az olvasókanonoknak hagyja, többi könyvét pedig — 73 „Libros meos executores lego.” (GYEL, GYKHL, Liber Test., Tom. 1., p. 196.) 74 Bed)1 Vince említi, hogy a Szent Mátyás utcában (ma: Kazinczy utca) a Bécsikaputól jobbkézre Nagyfalvy Gergelynek volt sarokháza, melyet Buday Mártontól vett, annak pedig Náprághy Demeter érsek adta ajándékba. Megjegyzi továbbá azt is, hogy ez a ház a nagyobbak közé tartozott (BEDY 1938. 110. a). 75 HORVÁTH 1996. 27. o. (A dőlttel szedett részek betűhív közlések.) 76 SÖRÖS 1899. 679. o. 77 SÖRÖS 1899. 675. o. 72
