Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
HORVÁTH JÓZSEF: Iskola, taníttatás, írni-olvasni tudás, könyvbirtoklás a 17. századi Győrben - a végrendeletek tükrében
Iskola, taníttatás, írni-olvasni tudás, könyvbirtokiás a 17. s^á^adi Győrben... Több végrendelkező hagy kisebb összeget „a mesternek” — nevének említése nélkül —, vagy a diákoknak. A Hantay Gáspár özvegyeként 1655-ben végrendeletet tevő Erdélyi Sophia pl. a mesternek két tallért, a diákoknak pedig két „közönséges tallért” rendel; míg Víg Kata 1686-ban „az Mesternek diakokal Egiut” hagy két tallért. Az előbbi testáló vélhetően az evangélikus gyülekezethez tartozott, melyre jelentős összeget, ötven ezüsttallért hagyományozott; de az utóbbi is protestáns lehetett, amint azt a prédikátornak hagyott két tallér sejteni engedi.10 Biztosan protestáns volt az utolsó akaratát 1633-ban elkészítő Bandy György sajkás gyaloghadnagy is, aki az iskolamesternek öt forintot, az öreg diákoknak pedig egy-egy forintot testált; az 1614- ben „az Oskolabely Diakoknak” három forintot rendelő Dorko asszonynak, Kalmár Miklós özvegyének felekezeti hovatartozása viszont nem állapítható meg egyértelműen.11 Néhány testáló rendeléséből viszont egyértelműen kitűnik, hogy ők a római katolikus felekezethez tartoznak. Zambo Gábor özvegye, Rach Anna pl. 1657-ben „a Jesuitak Iskolaiban iaro Szegeni Mandicus Deákoknak” hagy tíz forintot; az 1680-ban végrendelkező Hubinai Miklós pedig - a Deákok Kongregációjának hagyott tíz forint, és más kegyes hagyományok mellett — „az oskolákra Papyrosra Szogény Deákoknak” is rendel hat forintot.12 Ez utóbbi rendelések mutatják azt is, hogy a Győrött 1626-ban letelepedő jezsuiták következő évtől működő gimnáziuma13 hamar népszerűvé vált a város lakossága körében, mely igyekezett az itt tanuló szegényebb sorsú diákokat anyagilag is támogatni. A gyakrabban előforduló kisebb összegű hagyományok mellett két kiemelkedő értékűt is találtam forrásainkban: az 1636-ban végrendelkező Nagj Márton Szigetben lévő házát „az Giöry kaptalan Scholayahoz” hagyja; míg Pap Mihályné 1648-ban úgy rendelkezik, hogy ha gyermeke — a törvényes örökös — meghalna, úgy újvárosi házát a luteránusoknak hagyja „oskola haznak”.14 Ezen példák - miként a fentebb említettek is — egyértelműen bizonyítják, hogy az iskolák és az azokban tanuló diákok segítését a testálok egy része fontos feladatának tekintette; de segítő szándékuk mögött ott lehetett az a gondolat is, hogy a hagyományban részesítettek majd imádkozni fognak lelkűk üdvéért, esetleg jelenlétükkel és közreműködésükkel ünnepélyesebbé teszik majd a temetési szertartást is. Hogy sokan gondolhattak ez utóbbi szempontokra is, azt a temetéssel kapcsolatos rendelkezések sora bizonyítja.15 10 HORVÁTH 1997. 17. o., ill. 152. o. » HORVÁTH 1996. 27. o., ill. HORVÁTH 1995. 53. o. 12 HORVÁTH 1997. 45. o., ill. 125. o. 13 A jezsiuták győri letelepedéséről ld.: KÁDÁR 2011.; gimnáziumuk történetéről: ACSAY 1901.; a jezsuitáknál működő kongregációkról: HORVÁTH 2013. 14 GYEL, GYKHL, Liber Test., Tom. 2. p. 153., ül. p. 394. 15 Vö. pl.: HORVÁTH 1994. 207-208. o. 61
