Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
KOLLÁR Artúr András: „Emlékezés a halottaknak! Dicsőség az élőknek! Kenyér a rokkantaknak!”
Kollár Artúr András is elfoglalták.40 Eredetileg a zászlóalj Hudilog falunál a budapesti I. honvéd gyalogezred tartalékjaként volt beosztva, amikor parancs érkezett a betörő olaszok megfékezésére és visszaszorítására.41 A vadászok innentől kezdve a háború végéig az olasz fronton teljesítettek szolgálatot és az összes hátralévő isonzói csatát végigküzdötték. Az 1916-os évben a győri nyomtatott sajtó a korábbi évekhez képest kevesebb adattal látja el olvasóit a 19. háziezred és a győri vadászok kapcsán. Az általános harctéri jelentésekben nincsen hiány, azonban a győri alakulatokról nagyon keveset hallani és jóformán csak kevés kitüntetésről, kinevezésről lehet olvasni. A szilvesztert követően, 1917. januárjában Vertojba térségében állomásozik a zászlóalj.42 Az 1917. év tavaszán már annak a Mocsáry Jenő századosnak a parancsnoksága alatt vannak Görz előtt elszállásolva, akinek kezdeményezésére emlékművet állítottak a tábori vadászoknak Győrben. Itt a májusi 10. és a későbbi 11. Isonzó csatában a Wippach-völgy védelmét látták el Mocsáry katonái.43 44 Az 1916-17 telén megerősödött, nyugati hatalmak által felfegyverzett olasz hadsereg május 12-én indított támadást, mely a már említett Görz környékén ért el csupán átmeneti sikert, mivel az osztrák-magyar ellentámadás során a korábban elvesztett területek túlnyomó többségét visszanyerte a Monarchia. A forgatókönyv nagyjából megegyezik az augusztus 19. és szeptember 12. között lezajlott 11. isonzói csata esetében. A két támadás hatalmas mennyiségű hadianyagot és emberáldozatot követelt az olaszoktól. Éppen ezért, annak reményében, hogy az olasz haderő nem tud ellenállni egy komolyan előkészített támadásnak, a központi hatalmak erőiket az olasz frontra csoportosították. A támadást október 24-én heves tüzérségi tűz előzte meg. Az olaszok II. hadserege Caporetto védelmét feladta, amelynek következtében az egész Isonzo-vonal összeomlott. A támadásban a győri 11. számú tábori vadászzászlóalj a harcokban részt vett, még az október 28-iki Höfer-jelentésben is megemlítették: „Mocsáry Jenő őrnagy a vitéz kőszegi 17. számú vadászpászlóalja élén hajnali 3 órakor az égő Isongo-hídon átkelt a jobb partra és elragadta az ellenségtől a Monte Fortint’,44 Ezeknél a soroknál felkaphatjuk a fejünket, hiszen kőszeginek nevezik a győri vadászzászlóaljat. Ezt a tévedést a Győri Hírlap magyarázza egy 1917. novemberi cikkében, miszerint „ez a tévedés onnan eredhet, hogy a %ás%lóalj sokáig állomásozott Kőszegen, de 1883 óta győri, hadkiegészítő parancsnoksága itt van.” A siker örömére Höfer Vilmos főjegyző — a polgármester helyettese — táviratban üdvözölte a vadászokat Győr nevében. Ez a gesztus is jelzi azt, hogy Győr még mindig magáénak érzi ezt a zászlóaljat. Az eredményeket követően a katonák bevonultak békeidőbeli állomáshelyükre, Gradiskára.45 40 Vitéz Gombos Zoltán: Vitézek a világháborúban - Győr-Moson-Pozsony csonkavármegyék felavatott vitézeinek fegyvertényei. Győr, 1930. 522. old. 41 Uo. 31. old. 42 Uo. 159. old. 43 De Sgardelli Caesar: A Felvidék és Kárpátalja hadtörténete 1914-1918. Budapest, 1940. 76. old. 44 De Sgardelli Caesar: A Felvidék és Kárpátalja hadtörténete 1914-1918. Budapest, 1940. 76. old. 45 Uo. 76. old. 50
