Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
KOLLÁR Artúr András: „Emlékezés a halottaknak! Dicsőség az élőknek! Kenyér a rokkantaknak!”
Emlékezés a halottaknak! Dicsőség a% élőknek! Kenyér a rokkantaknak! Az 1918. év első felében a Caporettoi áttöréshez és az I. piavei csatához képest a vadászok mindennapjai viszonylagos nyugalomban teltek, amíg át nem helyezték őket Görzből a Piave torkolatában található szigetekhez, melyeknek védelme az emberállomány tekintetében hatalmas veszteségeket hozott mind a magyar, mind az támadó olasz féltől. A tizenegyes katonái 1918. márciusában foglalták el a szigeteket, ahol felőrlő harcokat folytattak az olasz katonákkal és különleges alakulataikkal, a bersaglierikkel. Állomáshelyeiket a Piave deltájában található szigetek között találjuk egészen július 7-ig, amikor is a hadvezetés egyhetes embert próbáló harc után kivonta a csekély jelentőséggel bíró szigetekről a komoly veszteségeket szenvedő győri vadászokat.46 Szép példa a háború „emberségére” a március végi harcokban a Holzschlag-szigeten bekövetkezett olasz támadás visszaverése utáni időleges békeszünet, amelynek során mindkét fél eltemethette halottak.47 Az alakulat ezen időszakáról a Győri Hírlap közöl egy cikket, amelyből már hiányzik a háború elején oly sokat hangsúlyozott vidám hangulat.48 A háború szomorú vége a vadászok számára a Piavénél teljesült be. Az 1918. év végén, a vittorio venettoi, avagy III. piavei csata után az életben maradt katonák végre hazatérhettek. A Győri 11. tábori vadászzászlóaljat a háború végén feloszlatták, és a későbbiek során már nem került sor az alakulat újjászervezésére. Győr városa és a vadászok, honvédek kapcsolata A vadászok és Győr kapcsolata a hírlapok segítségével jól végigkövethető az első világháború alatt. 1914. július 28. után a városi és vármegyei lapok telítettek a különböző felhívásoktól. A nem besorozott férfiak, hölgyek úgy vélték, kötelességük segíteni a hadba vonulókat és családjaikat. Augusztus 4-én a győri nők tesznek tanúbizonyságot hazafiságukról: egy háromtagú hölgybizottság alakult, akik feladatul tűzték ki, hogy részben gondoskodnak a bevonult katonák családjairól. A bizottság által megbízott, önkéntesen jelentkező nőknek a gyermekgondozásban, gyermekek őrzésében és a házi munkában akadt feladatuk. A győri izraelita tagintézet pedig 50 kiskorú ellátására tett ígéretet.49 Feladatkörüket részben egy modern óvodához lehetne hasonlítani, hiszen míg a sanyarúbb sorsú nők nappal állást vállaltak, hogy el tudják tartani családjukat, addig a hölgyek a gondjaikra bízott gyermekeket őrizték. Augusztus során a 19. gyalogezredet és a vadászok egységeit is kivezényelték a frontra — magáról az eseményről már ejtettem szót —, de itt is meg kell említeni, hogy a győri polgárok végigkísérték és biztatták a pályaudvarra vonuló katonákat, sőt az átutazó, számukra idegen honvédeket is számos aprósággal, étellel, itallal látták el. Azonban a győriek kedvességével nem mindenki volt megelégedve. Egy átutazó katona nehezményezte, hogy Győrben csupán vizet kapott szomjoltásra, míg másutt 46 Vitéz Gombos Zoltán: Vitézek a világháborúban - Győr-Moson-Pozsony csonkavármegyék felavatott vitézeinek fegyvertényei. Győr, 1930. 86., 311., 523., 714., 791. old. 47 Uo. 715. old. 48 Gy. H. 1918. 08. 04.2. old. 49 A háromtagú bizottság tagjai: Kiss Ida, Kántor Irma, Pogány Imréné. In: D. H. 1914. 08. 04. 2. old. 51
