Győr a modellváltó város 1867–1918. Források a dualizmus kori Győr történetéből - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 33/2011 (Győr, 2011)
IX. Egyesületek, Alapítványok, Közcélú adományok 1890–1917
IX. EGYESÜLETEK, ALAPÍTVÁNYOK, KÖZCÉLÚ ADOMÁNYOK 1890-1917 Az alapítványok története Az alapítvány (Universitas bonorum) (a szó Széchenyi alkotása) intézménye a jótékony adományozás egyik formája. Olyan nyilvános kezelői és ellenőrzés alatt álló vagyon, amely megfelelő, állandó, biztos jövedelmet jelent, amelyet az alapító a társadalomra hagy azzal, hogy az általa megszabott feltételek szerint használják fel. Az alapítvány létesítése alapító ügylettel okiratba foglalással történik, amelynek révén a tartós célra rendelt és megfelelő szervezet kezelésére átadott vagyon elválik az alapítótól és jogi önállóságot (jogi személyiséget) nyer. Az alapítvány kezelője és képviselője egy vagy több természetes vagy jogi személy lehet. Az alapítvány elhatárolandó az alaptól. Külön törvényi szabályozására Magyarországon nem került sor, ezért a régi jogszabályokat alkalmazták az 1848:3. te. és a modern elveknek megfelelően. Eszerint a király főfelügyeleti jogát a kormány gyakorolta. Az alapító okirat egyik példányát az ellenőrzés céljából az illetékes szakminiszternek meg kellett küldeni. A király ellenőrzési és felügyeleti jogköre csak arra terjedt ki, hogy a lekötött vagyont az alapítási célnak megfelelően biztosítsák. Győr város alapítványai Az 1867-ben megválasztott önkormányzat súlyos pénzügyi helyzetet örökölt. A város tartozott a győri takarékpénztárnak 33 ezer forinttal, a különféle alapítványokból 141 ezer forintot „vett kölcsön”, magánosoknak és intézetekben több mint 195 ezer forinttal tartozott, az államkincstár pedig 103 ezer forintot követelt tőle. A 472 ezer forintos adóssághoz járult mintegy 65 ezer forint hátralékos kiadás, így mintegy 540 ezer forint terhelte a várost. A hatóságok tisztában voltak azzal, hogy „közbiztonság, közerkölcsiség és humanitási szempontból” egyedüli megoldás egy dologház felállítása lenne. Erre a várost az 1844-ben meghalt Bisinger József végrendelete kötelezte, aki hatalmas vagyonát — többek közt - erre rendelte. Szorult helyzetében azonban a házi pénztár rendszeresen vett fel kölcsönöket az alapítványokból. 1867-ben, amikor a város 150 ezer forintos kölcsön felvételéhez kért engedélyt, többek közt ezzel indokolta azt: 34 ezer forintot akar visszafizetni a Bisinger-alapítványnak, hogy dologházat építsen. A költségvetés el is készült, de a dologház nem valósult meg. „Tengeri kígyóként fel-feltűnik a dologház ügye. Létrehozásához hiányzik a pénz, mert a város folytonos pénzavarai következtében kölcsön vette azt, amit rá akart fordítani.” 1870-től áthidaló megoldásként, a koldulás megszüntetése céljából évente 3—4 ezer forint segélyt osztottak ki. A kórházat is alapítványból működtették. A kiegyezés utáni években a város 8 fős egészségügyi személyzetet fizetett: 1 főorvost, 1 sebészt, 1 halottvizsgálót, 4 bábát és 1 húsvizsgálót. Évdíjuk tíz év alatt alig változott Lacza Ferenc polgármester 188-ban egy rendkívül súlyos sikkasztási ügybe keveredett, többek között az alapítványi pénztár károsodott. Lacza méltatlannak 301
