Zechmeister Károly emlékszám II. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 31/2010 (Győr, 2010)

Katona Csaba: A főpolgármester és a polgármester Ráth Károly és Kamermayer Károly Budapest élén

Rájh Károly és Karrier may er Károly Budapest élén

(1829—1882). Az ő hivatali pályája (Ráthtal és Kamermayerrel ellentétben) Pest vármegye főjegyzőjeként indult, sőt idővel e megye alispánja, majd országgyűlési követe lett, de „a születésétől fogva megyei ember lassú átalakulással, de természetes fejlődési menetben, városi emberré vált. ”29 30

Nem volt ugyan nehéz azzá válnia, hiszen Pesten született, így amikor 1871 márciusában papírra vetette a városegyesítéssel kapcsolatos aggályait, elsősorban a pesti polgár szemszögéből tette azt. Nem tartotta feltétlenül szerencsésnek az egyesítést, mivel szerinte „Budának jövője általában nincs. ” Mindezt azzal indokolta, hogy a Várhegy és a Gellérthegy akadályozza Buda terjeszkedését, emellett pedig „az ipar és kereskedelem Pestre vonult, a\i pedig Budára áttenni nem lehet. Buda tehát Pest részére nem gyarapodás, hanem csak teher lehet és óvakodni kell, nehogy egy virágzó városhoz fyen fejlődésének erőteljes stádiumában, egy oly teher csatoltassék, mely, ha fejlődését végképp megakasztani nem fogja is, de nagy mértékben késleltetheti. ” Ám Szentkirályinak más kifogása is volt Budával szemben: erősen aggasztotta őt a budai németség hiányos magyar nyelvtudása. „Buda nem magyar város. ” — szögezte le, megjegyezve, hogy a közös fővárosi közgyűlésben alighanem legalább 50 olyan budai képviselő fog majd ülni, akik nem bírják megfelelően a magyar nyelvet. Aggasztotta az is, hogy a közös fővárosi költségvetés esetén a fejledenebb Buda felzárkóztatását elsősorban a pesti polgárság pénzéből kellene megoldani. Az egyesítés egyik legfőbb akadályaként említette, hogy amíg a Lánchídon át nem lehet hídpénz fizetése nélkül eljutni egyik partról a másikra, addig aligha várható, hogy a pestiek és a budaiak egyként vallják magukat rövid idő múltával budapestinek, legfeljebb ha a „par- tikularizmus szelleme mind a két város polgárainak kedélyében egyszerre, mintegy varázserővel kialudnék. Míg a két város polgárainak magán viszonyai a kölcsönös érintkezés terén annyira össze- füződnek, hogy a budai Pesten és viszont a pesti Budán magát honosnak érezni nem fogja, az egyesítés, bár törvény és közigazgatás útján végrehajtatnék is, csak papíron fog maradni. ”

Mennyiben voltak jogosak Szentkirályi kétségei? Göőz József (1855—1909) 1896-ban is felemlegette még, hogy a két várost hogy választotta szét a Duna: „Annak se nagy ideje, mikor Buda és Pest lakói keményebb tél idején néha hetekig sőt hónapokig nem érintkezhettek egymással, mert a zajló Duna gátat vetett jó szándékuk elé. ”J0 Tény, hogy a fejlődő Pest és a történelmi múltja fényében sütkérező, de kisvárosias Buda közti különbségek másoknak is szemet szúrtak. Még Podmaniczky is kendőzetlenül írta le a következőket: ,A^Z sem tagadható, hogy Buda, mint város, hazai városaink majdnem legszegényebbikének mondható. ” Szentkirályi aggodalmait tehát osztotta tekintélyes kortársa is, hozzátéve, hogy az egyesítésnek senki sem ellensége, csupán azt a megfelelő keretek között és megfelelő időben szeretnék megvalósítva látni. Ahogy azt maga Szentkirályi még 1868-ban írta a Pest-Buda szépítése tárgyában készített előterjesztésben: „Ezen egyesülésnek most még sok akadályai vannak, melyeket nagyrészben az időnek kell elhárítani. [...] Hogy ezen egyesülés az országnak is érdekében áll, azf tagadni nem lehet. ”31

Annak, hogy épp Szentkirályi aggályoskodott az egyesítés körülményeivel kapcsolatban, volt némi pikantériája, és pediglen az, hogy őt még 1845 májusában (többek kö29 — á — r —: Szentkirályi Móricz 1°' Vasárnapi Újság, 1882. 3. sz. 34.

30 Göőz József: Budapest története. Bp., 1896. 4.

31 Idézi: Katona Csaba: Aggodalmak a városegyesítés elölt. In: Népszabadság, 1998. november 28. 46.

51