Zechmeister Károly emlékszám II. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 31/2010 (Győr, 2010)
Katona Csaba: A főpolgármester és a polgármester Ráth Károly és Kamermayer Károly Budapest élén
Katona Csaba zött Deák Ferenc, Eötvös József, Klauzál Gábor és Sfernere Bertalan társaságában) díszpolgárává választotta — nem Pest, hanem Buda. Az is érdekes, hogy a főváros egyesítésének egyik motorja nem más volt, mint Buda utolsó polgármestere, a Hármán Ferenc (1810—1894).32 33 Házmán 1833-tól állt Buda városának szolgálatában, ő volt az, aki a magyar nyelv hivatali nyelvvé tétele után először szólalt meg magyarul a budai tanácsban, ő nyújtotta be azt a bizonyos, a városegyesítést célzó javaslatot az országgyűlésben 1848-ban mint Buda képviselője, amelyet akkor Szentkirályi is támogatott. Az 1848. évi események után halálra ítélt, majd jelképesen felakasztott Házmán a kiegyezéskor majd húsz évi emigrációt követően tért haza és lett Buda polgármestere s ebben a pozíciójában mindent elkövetett, hogy létrejöjjön Budapest, amelynek főpolgármesteri székét is szívesen elfoglalta volna, ám Ráth Károllyal szemben nem voltak esélyei. De vajon mind így gondolkodtak-e az egyesítésről a Szentkirályi által leszólt Buda vezetői, mint Budapest elkötelezett híve, Házmán? Bu%a Péter az egyesítés 125. évfordulója alkalmából így vélekedett: „Egy pestinek Buda — és viszont — idegen föld. Bizalommal igazán nincsenek egymás iránt. Hogy milyen házasság lesz eS) *•.ben frigyből? Nem vitás, olyan, mint minden hasonló esetben. Az egyik fél rákényszeríti akaratát a másikra. ’53 Nos, a budaiak előtt nem volt kétséges, hogy nem ők lesznek azok, akik magukhoz ragadják a gyeplőt az egyesített fővárosban. Míg a pesdek a fejlődésben mögöttük maradt Buda terheit nem akarták magukra venni, addig a kis Buda okkal tartott attól, hogy Budapest létrejöttével csorbulni fognak regionális érdekei. A fővárosi törvényjavaslat megvitatására kiküldött budai ötös bizottság meg is fogalmazta különvéleményét, azaz azt, hogy a budaiakat mi aggasztotta 1871 decemberében. Tiltakoztak például az ellen, hogy csak egy törvényszék lesz a fővárosban, nem máshol, mint Pesten. Nyíltan kimondták azt is, hogy Pest, „ap ipar és kereskedelemgyúpontja” és a jobbára szőlő- és földművesek által lakott Buda polgárainak érdekei „egyenes ellentétbe jöttek és jönnek ” számtalan kérdésben. Pesttel ellentétben pedig természetesen ragaszkodtak a közös kasszához, amivel egyébként Podmaniczky is egyetértett: mit netalán az ország akár Pest, akár Buda érdekében tenni akar, az adassék meg ne külön egyik vagy másik városnak, hanem ajánltassék jel Budapestnek. ” A budaiak végül egy központi bizottság felállítását javasolták az általuk felvetett problémák felülvizsgálatára, mivel „Buda fővárosa érdekeit szem előtt tartva, ellen kell nyilatkozz nunk, de méltányolván, más részről azt, miszerint az ország a haza sürgősen agt kívánja, hogy Buda, Pest és Óbuda egy nemzetünkhöz méltó központtá, egy egyesített hatalmas székvárossá váljék. ” Kz idő rövidesen igazolta, hogy Budapest képes volt úrrá lenni a felvetett problémák zömén. A millennium évében kiadott Budapest története című munka már említett szerzője, Göőz József kendőzetlenül emlékezhetett az egyesítés körüli időkre: „Buda, Ó-Buda és Pest között az ellentét évröl-évre szembeszpkőbbé vált. Pest, mint hazánk állandó közjp32 Életére nézve: Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere. Bp., 1997. (Várostörténeti tanulmányok). 33 Búza Péter: Ay első nap Budapesten: amikor a háromból egy lett. Bp., 1998. 52
