Zechmeister Károly emlékszám II. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 31/2010 (Győr, 2010)
Csurgai Horváth József: A dualizmuskori thj. városok fejlődésének sajátosságai, Székesfehérvár dualizmuskori fejlődése
viszonyait, létrehozták a közösségi közlekedés feltételeit, hogy csak a legfontosabbakat említsük meg. Székesfehérvár kiegyezést követő gazdasági, kereskedelmi fejlődése nem volt töretlen, egyes időszakokban valamelyest lelassult. E jelenség okai között a kortársak elsősorban vasútvonal(ak) kiépülését jelölték meg az egyik legfontosabb tényezőként. Kétségtelen, hogy a fekvéséből adódó, kedvező útváros jellegéből fakadó előnyök a vasút építésével meggyengültek. Ennek eredményeként a város regionális szerepkörében is történtek változások, s kétségtelen, hogy kereskedelmi pozíciója is visszaesett. Ehhez a gyengüléséhez azonban az is hozzájárult, hogy a Vásártér rendezése, úgy a piacok és a heti vásárok területének rendezése hosszasan elhúzódott. A város kereskedelmi forgalma a pécsi—kelenföldi vasút megnyitása után tovább hanyatlott. A megye déli és délkeleti részének lakossága, ezért már nem Székesfehérvárról szerezte be iparcikk szükségleteit. Ennek ellensúlyozására a kereskedelem és a vásárok fellendítése érdekében Székes- fehérvár a kisebb vasúti szárnyvonalak építését támogatta. A Paks—Adony— Pusztaszabolcs—Székesfehérvár, valamint a Székesfehérvár-Sárbogárd közötti vonalépítésekhez jelentős anyagi hozzájárulást biztosított, sőt kölcsönt vett fel a törzstőke előteremtéséhez. Hasonlóképpen a Székesfehérvár-Bicske gazdasági vasútvonal létesítéséhez is hozzájárult. A fenti fejlesztések azonban csupán időlegesen hozták meg a kívánt eredményt, a város kereskedelmi központ jellege tovább hanyatlott. Egykori híres vásárainak forgalma állandóan csökkent, s ezt a vásárok számának növelésével sem tudták ellensúlyozni. A kereskedelemben foglalkoztatottak száma is kevesebb lett. Míg 1894-ben a város kereskedelmi népessége Pécs városéval vetekedett, a századfordulóra már alatta maradt. Az 1910-es években a kereskedelmi élet irányítói, fontosabb szereplői többségükben Budapestre költöztek, a zsidóság számának csökkenése tükrözi e folyamat előrehaladott voltát. A kereskedelmi tőke elvándorlása ellenére, Székesfehérvár tőkeellátottsága a törvényhatósági jogú városok között kiemelkedő maradt. Székesfehérvár a kiegyezést követően pénzügyi központként is szerepet vállalt. Pénzintézet létesítésének gondolata az 1840-es években merült fel, de erre csak 1845-ben a Székes-Fejérvári Takarékpénztár megalapításával került sor. A kiegyezést követően több újabb pénzintézet illetve pénzintézetként működő egyesület jött létre, így a Székesfehérvári Kereskedelmi Bank, a Fejér megyei Takarékpénztár, a Székesfehérvári Kölcsönös Segélyegylet, a Székesfehérvári Kölcsönös Népsegélyző Egylet jött létre, amelyek a korszakban nem csupán a város, de a megye gazdasági életére is kedvezően hatottak, s nem lebecsülhető a városi létfeltételek javítása terén nekik köszönhető eredmény sem. A város pénzügyi szerepe tovább erősödött a századfordulón, ekkor az Osztrák—Magyar Bank székesfehérvári kirendeltsége kezdte meg működését. Székesfehérvár a többi törvényhatósági jogú városhoz hasonlóan beruházásainak döntő részét is kölcsönökből finanszírozta. Az 1879 és 1908 között teljesített beruházások értéke 5 653 328 koronát tett ki. Az összeg tetemes része — 4 626 268 korona — kölcsönből, a fennmaradó rész — 1 439 948 korona — a város egyéb jövedelmeiből származott. A hitelből finanszírozott beruházások többségét építkezésekre fordították; a legnagyobb összeget a laktanya építésére használták fel, mintegy 1 465 910 koronát. Ezt követte az államigazgatási épületek építésének finanszírozása, 600 000 korona; az ___________Székesfehérvár dualizmuskori fejlődése____________ 3 3
