Zechmeister Károly emlékszám II. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 31/2010 (Győr, 2010)
Csurgai Horváth József: A dualizmuskori thj. városok fejlődésének sajátosságai, Székesfehérvár dualizmuskori fejlődése
Csurgai Horváth József 1917 októberében a II. osztályú polgári hadiérdemkereszttel tűntették ki. Jellemét, mentalitását, s a városért való tenni akarását bizonyítja, hogy polgármesterré történő választását követően feladta nagy jövedelmű ügyvédi irodáját is. A város későbbi polgármesterének Csitáry G. Emilnek az emlékirataiból tudjuk, hogy a jövedelmező irodát korábbi támogatói hamarosan tönkretették.134 A polgármesteri tisztségről 1918. november 18-án mondott le, ezen a közgyűlésen köszönt el Fejér megye és Székesfehérvár város főispánja, gróf Károlyi József is. Ezzel a személyi váltással a polgári forradalom helyi vezető testületé a nemzeti tanács - amely október 31-én alakult meg Székesfehérváron — átvette a város politikai irányítását. A nemzeti tanács meghatározó vezetői, Saára egykori politikai támogatói, a függetlenségi polidkát vallók közül kerültek ki. Nyugállományba kényszerítése tehát az 1918-as rendszerváltozás következménye volt.135 A városok a korszakban számos fejlesztést valósítottak meg, mindenekelőtt kialakították azt a törvényhatósági szervezeti struktúrát, amely megteremtette a városrendezés alapjait, feltételeit. Helyrehozták a járdákat, utakat, megtörténtek a parkosítások és a térrendezések, jelentősebb középítkezésekre került sor, ennek keretében laktanyák, fürdők, közintézmények jöttek létre. A városi létfeltételek javítása, az infrastrukturális fejlesztések közül ki kell emelnünk a köztisztaság, a közvilágítás terén elért eredményeket, a vízvezeték és a csatornázás kérdésköreit. Átalakították a városok közlekedési 134 Csitáry, Saára Gyula polgármester személyi titkára volt: „Új főnököm magas, testes, kissé hajlott hátú idősebb ember volt, aki saját erejéből küldötte fel magát. Egyszerű családból sgármagott, és amint mondották, nem vetette meg a felfelé törekvés ismert akadályául szolgáló italozást. Azonban szerencsére megnősült, és ag elvett ögvegyassgony, Lujza néni rövidesen a legszolidabb, mindig szorgalmas és kötelességtudó embert nevelte ki belőle. Mint ipartestületi jegyző, az ügyvédi vizsgát is letette, és megnyitott irodája hamarosan a város egyik legjobban menő irodájává vált. A végtelenül jószívű és becsületes, minden tiszta ügyért odaadóan síkra szálló Saára súlya és tekintélye közben egyre emelkedett, úgy hogy nem csak a törvényhatósági bizottság vezéralakjává, hanem egyhangú választással a város országgyűlési képviselőjévé is vált. Más ember bizonyára tovább élvezte volna az önerejéből megszerzett jómódot, a nagy anyagi függetlenséget, [...] Saára ideális lelke komolyan vette a barátai ama biztatását, hogy a több mint 30 évig polgármesterkedő Havranek Józseffel szemben csak ő mentheti meg a várost és elvállalta a nagy és felelősségteljes állást. A »barátai« azután sietve szétszedték a jól megalapozott ügyvédi irodát és sikerült nekik azt pár év alatt tönkre is tenni. Dr. Saára megszokott szorgalmával és becsületességével látott boggá a város fejlesztéséhez— A »barátok«nagy lelkesedése azonban idővel, évek múlva elpárolgott, és kezdték rossz néven venni és kritizálni az}, amiről dr. Saára nem tehetett, t.i. hogy »kész« emberként került a városhoz vagyis nem ismerte és ismerhette azokat ag útvesztőket, amiket a bürokrácia jelentett és amiket fiatal korában, kezdő napidíjasként kell ag embernek megtanulni. így hiába dolgozott kora reggeltől késő délutánig idővel minden meglassult és holtvágányra került, mert a »barátok« futballozni kegdtek előterjesztéseivel a különböző bizottságok és ad hoc albizottságok felé. A legszpmorúbb ag volt és eg marad talán egyik legkeserűbb emlékem is, amikor pár hónapos városház} működésem alatt, tisgteletbeli aljegyzőként ag elnöki asztalnál végig kellett hallgatnom, hogy ag egyik »barátja«, dr. Vermes Mihály ügyvéd a következőket mondotta a tőle pár méternyire ülő dr. Saára egemébe: »Úgy vagyunk a polgármester úrral, mint a fehérvári ember a sgőlővel. A fehérvári ember ugyanis kétszer örül a szőlőnek. Amikor megvesgi és amikor túlad rajta! Én is rajta voltam, hogy a polgármester urat megválasszuk — örök mea culpa és bűnbánat! —, és éppen olyan boldog lesgek, ha túladhatunk rajta.« És dr. Saára ilyen körülmények között is, vagyis mikor régi »barátai« úgyszólván egy-két kivétellel cserben hagyták és támogatói agok lettek, akik megválasztásakor ellene voltak — tovább folytatta munkáját, amiért békéjét, nyugalmát, anyagi függetlenségétfeláldozta.” 135 A hosszasan betegeskedő nyugalmazott polgármester — felesége Borschitzky Lujza halálát követően hamarosan — 1922. április 13-án hunyt el. Haláláról a közgyűlés megemlékezett, dr. Zavaros Aladár polgármester így emlékezett az elhunytról: „élete egy állandó áldogat volt a város javára. Aldogatul hogta vagyonát, nyugalmát és ami a legnagyobb volt egészségét is”. A város díszsírhelyet jelölt ki a Hosszú temetőben. A temetésen a város tisztikara testületileg részt vett. 32
