Zechmeister Károly emlékszám II. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 31/2010 (Győr, 2010)
Csurgai Horváth József: A dualizmuskori thj. városok fejlődésének sajátosságai, Székesfehérvár dualizmuskori fejlődése
Székesfehérvár dualizmuskori fejlődése követelt meg nagyobb városi anyagi áldozatot. A gyár a termelési időszak alatt (szeptember-január hónapokban) 300-400 munkás foglalkoztatását vállalta. A keményítő- gyár évi 3000 vagon burgonyaszükséglete szállítására villamosított vasútvonal létesítését tervezték. A város a gyáralapításhoz szükséges földterületet ingyen kívánta biztosítani, kötelezettséget vállalt a vízjogi engedély kieszközlésére is, továbbá 15 éves városi adómentességet helyezett kilátásba. A fenti 15 éves adókedvezmény más városok esetében is megfigyelhető volt.130 A gyártelepítés a következő évben is napirenden volt. A legnagyobb nehézséget továbbra is a szennyvíztisztítás és a vízhasználat jelentette. Saára a foglalkoztatás javítása érdekében, a városi gazdák piaci viszonyainak javítása miatt, s nem utolsó sorban a továbbra is tervezett városi villamos jövedelmezősége miatt tartotta szükségesnek a gyár alapítását.131 A tervezet még 1914-ben is napirenden volt, de végül nem valósult meg. E törekvés elsősorban a mezőgazdasági feldolgozó- ipar további fejlesztését célozta meg. A 19. század utolsó éveiben báró Fiáth Miklós főispán szorgalmazta mezőgazdasági feldolgozó ipari üzemek létesítését, így többek között gőzmalom létesítését, de az elképzelés tőkehiány miatt elhalt. Az első székesfehérvári gőzmalom létesítése — 1907-ben — Akóts János nevéhez fűződött. Ugyancsak meghiúsult, elsősorban a nagybirtokosok és a földműves gazdák érdektelenségén a cukorgyár létesítése is. Saára Gyulát az 1914. április 6-án tartott tisztújításon, mint egyedüli pályázót, közfelkiáltással választották újjá.132 Programja az eltelt hatéves ciklus folytatását ígérte. Kiemelten szerepelt benne az iskolák államosítása, illetve államsegélye, különösen a külterületi iskolák vonatkozásában, tovább folytatódott az utca- és járdafelújítás, a vízvezetékhálózat bővítése, a városi bevételeket növelő pénzügyi politika, de egyúttal hangsúlyozta, hogy „a program alapján fogok továbbra is előrehaladni mindenesetre teljes figyelembe vételével a polgárság teherbírási képességének, és ügyelve arra, hogy a haladások és alkotások elviselhetetlen terheket ne okosának.. .”.133 Általában véve megjegyezhetjük, hogy ésszerű, céltudatos és rendkívül tervszerű várospolitikát valósított meg, amelyben ötletszerűség nem fordult elő, a hivatal vezetését szakavatott kézzel intézte, felismerte többek között, hogy a Havranek-i városfejlesztés több ponton nem folytatható, szakított azzal a gyakorlattal, hogy az államsegélyre várakozva elhúzódjanak a fejlesztések, valamint azzal is, hogy a belterület növekedését megakadályozza, s ezzel a népességet közvetve a külterületre kényszerítse. Polgármesterségének első hat évében közel 2 500 000 koronát fordítottak fejlesztésre. Az, hogy elképzeléseit csak részben sikerült megvalósítania, annak tudható be, hogy legfőbb támogatói már néhány év múltával ellene fordultak, másrészt az I. világháború alatti regresszió megakadályozta elképzelései valóra váltását, hiszen az anyagi erőforrások többségének a frontok ellátását kellett biztosítani. Erre irányuló erőfeszítéseiért 13(1 Győrben a vagon-, gép- és kazángyár esetében is 15 éves városi pótadómentességet biztosítottak. Ezentúl 30 évi adómentességet biztosítottak a fogyasztási adók, út-, híd-, kövezetvám és egyéb közvetett adók és illetékek vonatkozásában. Győr szab. kir. város hivatalos értesítője 1896. VI. évf. 10. szám. 5. p. De az 1903-ban átadott és továbbfejlesztett pécsi kesztyűgyár is részesült több éves pótadómentességben. 131 SZVL IV. B. 1405. Székesfehérvár Város Tanácsnak iratai b./ tanácsi iratok 1913. Számn. 133 SZVL IV. B. 1402. a./ Törvényhatósági bizottsági jegyzőkönyvek. 1914. No. 139. 133 SZVL IV. B. 1405. Székesfehérvár Város Tanácsnak iratai b./ tanácsi iratok 1914. Számn. 31
