Zechmeister Károly emlékszám I. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 30/2010 (Győr, 2010)
Csik Tamás: Révfalu Győrhöz csatolásának története és az egyesítés utóélete
Révfalu Győrhöz csatolásának története váltási összeg is a város tulajdonába ment át. Meglehetősen szokatlan lépés, hogy minderről lemondott a megye a jelenlegi híd és a mellette álló őrház értékéért, valamint egy másik híd bevételcsökkenése miatt fizetett kártérítésért. Ezek a tételek másodlagosak voltak az eredeti keresetben, viszont a megegyezés érdekében ezekért hajlandó volt fizetni a város. Végül a part- és révjog után szintén hajlandó volt fizetni Győr, mivel elismerte, hogy részben a város piacának forgalmát is növelte a híd, ellenben nem volt olyan eljárás, amivel ezt a forgalmat mérni lehetett volna, így cserébe a fent említett tételekért fizetett a város, bár jogosságukat továbbra sem ismerte el. A megye szintén fenntartotta az eredeti követeléseit, de a megegyezés érdekében tovább folytatta a tárgyalásokat. Mindkét törvényhatóságnak érdekében állt már a megegyezés az évekig tartó vita, pereskedés után, ennek lett az eredménye a felek érvelésében található sok ellentmondás. A kompromisszum alapján arra lehet következtetni, hogy a megye csak akkor remélhette a békés megegyezést, ha követelései közül az egyik leglényegesebbet — ha elviekben nem is, de — a gyakorlatban visszavonja. Végül 1918-ban sikerült csak a városnak kifizetni a megállapított összeget, de így végre a megye is hozzájuthatott egyfajta kárpótláshoz. A tárgyalások harmadik szereplője, Révfalu Eddig magának Révfalunak az álláspontjáról meglepően kevés szó esett a tanulmány első felében bemutatott feltételrendszert leszámítva. Ennek alapján úgy tűnhet, hogy a község csupán passzív szereplője volt az eseményeknek a város és a megye mellett, nem is beszélve arról, hogy végül a törvényhozás segítsége kellett a település Győrhöz csatolásához. Viszont érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy Révfalu 1905-ben 400 000 Kr-s törzsvagyonnal rendelkezett, s ez, egy ekkora község esetében, jelentős ösz- szegnek számított. Ebből következik, hogy a feltételek között olyan pontok is szerepeltek, mint pl.: egy állandó, kocsi-közlekedésre is alkalmas vashíd építése. Ez a város számára jelentős megterhelést jelentett, nem is beszélve a többi feltételről, de Győr így is elfogadta őket annak reményében, hogy elindulhat a nagyvárossá fejlődés útján. Feltéve, ha a feltételek közé nem kerülnek be irreális követelések, de mint látni fogjuk erre is volt példa. Ellenben Révfaluban többen is akadtak, akik ellenezték a csatlakozást a városhoz. Minden bizonnyal közrejátszhatott ebben a megye aknamunkája is, de legalább ennyire az a minden hasonló helyzetben felmerülő érv, hogy tartottak a megszokott életformájuk megváltozásától. A jelentős községi vagyon pedig ismét csak egy visszatartó erő volt, már csak azért is, mert sokan úgy gondolták, hogy a város csak erre pályázik, és az általa is elfogadott feltételekből semmi sem fog megvalósulni. Pár évvel azelőtt volt is már erre egy példa: 1895-ben tervezett a város és a község közösen egy vashidat, amelynek költsége 150-160 000 Kr lett volna, ebből az összegből Révfalu 60 000 Kr-t 79
