Zechmeister Károly emlékszám I. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 30/2010 (Győr, 2010)
Csik Tamás: Révfalu Győrhöz csatolásának története és az egyesítés utóélete
Csík Tamás vállalt.19 A város viszont — figyelmen kívül hagyva a két település bevételi forrásai közötti jelentés különbséget — csak abban az esetben lett volna hajlandó kötélnek állni, ha a község a teljes költség felét képes lett volna vállalni. A várossal szembeni bizalmatlanság máshol is megjelent. A konzervatívabb nézetű Dunántúli Napló 1904. november 13-i számában tették közzé azt a cikket, amelyben kétségbe vonták a város hajlandóságát (vagy képességét) a feltételek teljesítésére. Maguknak a városi utaknak a színvonala, a kövezett utak száma is erős kívánnivalót hagy maga után — állítja az írás —, miként is lehetne hinni, hogy Révfaluban a csatlakozás után rövid időn belül megoldják majd ezt a problémát. A cikkíró szerint: „Győr város, mint sérelmes Rómeó, kacsingatott Sziget és Révfalu községekre, melyeknek elnyerése volt szívének leghőbb vágya. Győrsj-get hamar keblére is sietett. Nem lg) Révfalu. Ámbár itt is voltak, akiknek tetszett a városi vőlegény, hízelgett nekik a név, de a nagy többség az ész szavára hallgatva ellene mondott a frigykötésnek. Győr város erre állami erőszakkal láncolta magához Révfalut”, pedig a település eredetileg nem is szándékozott a városhoz csatlakozni.20 Pár nappal később értesülhetünk arról a Győri Hírlapban (amely egyébként egy teljesen más szemléletű lap volt), hogy a csatlakozást megelőző egyeztető tárgyalásokon „Hirmann Béla bíró Révfalu nevében kijelenti, hogy nem óhajtották a csatlakozást”.21 A mondottak alapján az a benyomásunk támadhat, hogy itt valóban a város érdekeit szolgálta a csatlakozás, és mindez csak Győr önös érdekéből történt. A nyilvánvaló valótlanságok vagy ferdítések mindenesetre arra felhívják figyelmünket, hogy Révfalu is kellőképpen aktív résztvevője lehetett a tárgyalásoknak. Igaz a főispán, Goda Béla szavai a megye álláspontját is tükrözhették a csatlakozással kapcsolatban, miszerint: „Egy idegen azt a benyomást szerezhetné, hogy, mintha e két község [Győrsziget és Révfalu; Cs.T.] akarata volna minden módon magát a város nyakába varrni'. Viszont Zechmeister polgármester Révfalunak címzett szavai már egyértelműen mást sejtetnek a háttérben: „tegyenek le végre a végtelen bizalmatlanságról, amit a régi város iránt tanúsítanak, akkor testvén szeretettel fogadjuk őket, de ha titkos fondorkodásnak engedik át magukat, ők látják kárát”.22 23 Más helyütt pedig ezt olvashatjuk az újságban: „Révfalu kíván vashidat, vámmentességet, villamos világítást, felmérés után kövezést, rendőrőrsöt, személyi átvételeket, régi házakra 50 évig pótadómentességet. A város polgármestere a túlzott követeléseket nem fogadja el.,y2} Két ellentétes véleményt hallhattunk, de vajon melyiknek van több igazságtartalma? Az idézetek a korabeli hírlapokból származtak, nyilvánvalóan szubjektív véleményt tükröznek, viszont Révfalu szerepe, taktikája mindenképpen tisztázásra szorul a tárgyalások során. Az újonnan csatlakozó település adómentességének kérdésén keresztül lehet leginkább vizsgálni a község szerepét. Ezzel ismét egy olyan ponthoz érkeztünk, aminek megoldásához már kevésnek bizonyult a város és Révfalu közötti tárgyalások sorozata. Végül ebben az ügyben is a belügyminiszternek kellett döntenie. Még 1904-ben, alig pár hó19 GyVL IV. 1402.C; 1902.IX/98 2» Dunántúli Hírlap; 1904. 11.13. 21 Győri Hírlap; 1904. 11. 17. 22 Győri Hírlap; 1904. 11. 17. 23 Győri Hírlap; 1904. 10. 30. 80
