Zechmeister Károly emlékszám I. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 30/2010 (Győr, 2010)
Csik Tamás: Révfalu Győrhöz csatolásának története és az egyesítés utóélete
Csik Tamás 35 980 Kr-s megváltási összeget is visszavonta, mivel semmilyen formában nem sikerült megállapodnia Győr vármegyével.16 A megye a közigazgatási bíróság előtt igyekezett orvosolni az általa követelt „fájdalomdíj” elmaradását. Természetesen nem a híd volt a fő kérdés ebben az esetben, sokkal inkább az, hogy Győr vármegye bevételtől esett el a települések elcsatolásával. Ha már törvény mondta ki a két község csatlakozását egy másik törvényhatósághoz, akkor a megye mindenképpen valamiféle kárpódásra jogosultnak érezhette magát. Ennek a vitának egy hosszú éveken át húzódó per lett a következménye. A győri tárgyalási taktika szintén figyelemre méltó, és később is megfigyelhető, hogy amikor a város ajánlatát a másik tárgyaló fél (legyen az akár a megye, akár a község, mint később látni fogjuk) nem fogadta el, akkor a további tárgyalásokon Győr még ezt az ajánlatot is visszavonta. Ezzel egyértelművé tette, hogy nem ő akadályozza a tárgyalásokat, hajlandó egy méltányos összeget fizetni vagy bármilyen más engedményt tenni, de ha ezt nem fogadják el, akkor még ettől is eleshet a másik fél. Hogy ez a taktika mennyire vált be, az majd a későbbiekben lesz csak igazán látható, amikor Révfalu tárgyalási taktikáját vizsgálom. A megye és a város közötti per egészen 1911-ig húzódott. Ugyanis ekkor tudott csak megegyezni a város és a megye a Révfalu és Győrsziget közötti híd megváltási árában. Végül 55 800 Kr-ban állapodottak meg egymással, ami meglehetősen különös, ha arra gondolunk, hogy a megye eredeti követelései között 113 313 Kr szerepel, míg a város ajánlatában csak 35 980 Kr állt. A megállapodás szerint a híd (amely 1889-ben épült) eredeti építési költségeit elosztották a várható élettartammal, majd ezt az összeget megszorozták 15-tel (1904-et véve, mint a csatlakozás előtti utolsó évet). Ezt az összeget vonták le a híd akkor megállapított értékéből, így megkapva azt az 55 800 Kr-t, amivel a város tartozik Győr vármegyének.17 Az eredetileg követelt és megajánlott összeg nem fedi a végső megállapodásban meghatározottat, így a nyilvánvaló, hogy valamiféle kompromisszum született a felek között, és nem várták meg a bíróság döntését. Sem a városnak, sem a megyének nem volt érdeke, hogy még tovább húzódjon egy több mint 6 éve tartó per. A csatlakozás kérdésben kialakult feszültség elsimítása pedig már végképp nem késhetett soká, ez esetben egy 9 éves históriának (a korábbi előzményekről nem is szólva) kellett pontot tenni a végére. A kompromisszumos javaslat a megye törvényhatósági bizottságának 1911. március 3-i ülésén hangzott el.18 Talán furcsának tűnhet, de a megye végül lemondott a leghangsúlyosabban követelt — és korábban már említett — rév- és partjog megváltása utáni kárpótlásról. Ha visszaem- lékszünk, akkor a megye fő érve pont az volt a várossal szembeni keresetében, hogy semmilyen kárpótlást nem kapott azért az összegért, amit még korábban Révfalunak fizetett ki a part- és a révjog megváltásáért, amikor a megye tulajdonába került a Révfalu és Győr-Sziget közötti híd, így viszont az, és — Révfalu vagyonával együtt — a meg16 GyVL IV. 1402.C; 1909.IX/192 17 GyVL IV. 1402.c; 1909.IX/192 >8 GyVL IV. 1402.c; 1909.IX/192 78
