Zechmeister Károly emlékszám I. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 30/2010 (Győr, 2010)
Szakál Gyula: A város és polgárai, Zechmeister Károly polgármester tevékenysége idején
Szakái Gyula Átalakuló értelmiségi szerepek, átalakuló társadalom Talán a „Kőszívű ember*’ unokáinak lehetne nevezni azt a nemzedéket, akik az 1880-as évektől az 1910-es évekig voltak alkotókoruk csúcsán. Közülük három olyan polgár életútját sikerült részletesebben megismernünk, akik ennek az időszaknak a tipikus gyermekei, de mégis valahol győri polgárok. Közülük a legközismertebb, Szávay Gyula 1861-ben született. A sokszor, még Nemeskürty által is idézett mondása egy igen prosperáló korszakot idézett: „Mi életnek rabjai vagyunk, körülmények póráyán ballagunk ” Ezek a körülmények viszont páratlanul kedvezőek voltak. Szávay a Szegeden megkezdett diákéveket már Győrben fejezte be. Ugyancsak itt végezte el a jogakadémiát, aminek befejezése után városi szolgálatba lépett. Rendőrfogalmazó, alkapitány, aljegyző — ezek voltak közigazgatási pályájának fokozatai. Valójában a városi szolgálat évei karrierjének mellékösvényei voltak. A győri polgárok ugyanis sokkal inkább költőként, lapszerkesztőként és újságíróként, mintsem hivatalnokként ismerték. A Szegeden kialakult költői ambíciói Győrben váltak valóra. Szerepelt egy győri emlékkönyvben és önálló verseskötete is megjelent. Alkotói tevékenysége mellett hihetetlen ambícióval fogott bele új napi- és hetilapok elindításába. Mindössze 21 éves volt, amikor Garabondás címen heti élclapot adott ki. 1886 szeptemberében második ilyen jellegű vállalkozásaként megindította a Győri Hírlapot. Merész ödet volt ez az alig 28 éves fiatalembertől, hiszen ebben az időben három lap jelent meg a városban. Szávay tehetségét dicséri, hogy igen színvonalas napilapot adott ki több mint fél évszázados útjára. Társadalmi aktivitása lassan politikai tőkévé vált. Az 1880-as év egy Kisfaludy Károly (jubileum) szobor és egy irodalmi kör tervét érlelte meg. A régi győri patrícius politikai és szellemi elit egyenrangú társaként a főispán, a jogakadémia igazgatója és egy megbecsült tudós bencés tanár mellett részt vett mindkét vállalkozás vezetésében. Városi tisztviselő, lapszerkesztő, költő és a társadalmi élet mindenese. Ezután az sem volt teljesen váratlan fordulat, hogy az 1890-ben létesült Győri Kereskedelmi és Iparkamara első titkárává is őt nevezte ki Baross Gábor. Ezzel a pozícióval a politikai és főleg a szellemi elit mellett a gazdasági vezetőréteg is befogadta. A testület elnöke a korabeli város legzseniálisabb pénzügyi szakembere, Jerfy Antal volt. Ezzel a tisztséggel Szávay feladta városi tisztviselői állását. Tovább szerkesztette viszont a Győri Hírlapot, részt vett a város irodalmi életében, sőt ebben az időben történeti tárgyú kötetei is születtek. Nem került ugyan föl a legtöbbet adózók hetvenes listájára, de kétségkívül a városi elit tagjai közé lehet sorolni. Alighanem ő volt az első menedzser típusú vezető a város szellemi életében. Talán túlságosan is szerteágazó és főleg irodalmi vonzalmának köszönhette, hogy nem érdeklődött a vagyongyűjtés általa is elérhető (pl.: részvénytársasági tisztségek) formái iránt. Sokkal inkább a „társadalmi karrier”, a közszereplés érdekelte, mintsem a meggazdagodás. Ügyességére vallott, hogy 1899-ben őt küldték ki a philadelphiai nemzetközi kereskedelmi kongresszusra. Figyelemreméltó teljesítmény volt ez, hiszen több valóban gazdag és ambiciózus győri 68
