Zechmeister Károly emlékszám I. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 30/2010 (Győr, 2010)
Szakál Gyula: A város és polgárai, Zechmeister Károly polgármester tevékenysége idején
Szakái Gyula leltár. Az 1915-ben elhunyt vállalkozó tiszta hagyatéka 850 000 koronát tett ki. Gyám Gábor egyik könyvében az ilyen összegű vagyonnal rendelkezőket már nagypolgári egzisztenciának tekintette.14 A leltárt kicsit részletesebben vizsgálva a felvétel pillanatában csak az eladásra szánt állatokban és takarmányban közel 120 000 korona volt lekötve. Az ilyen jellegű vállalkozásnak Győrrel csak minimális kapcsolata volt. Az állatokat és a terményt nagy tételben távolról hozták. A munkaerő szükséglet is csekély volt. Jobbára csak a vállalkozó adója és beruházásai (építkezések, házvásárlás) gazdagították a várost. A jelentős tőke és a látszólag egyszerű technika mellett voltak azonban az üzletnek olyan fortélyai, amelyet be kellett tartani. „Aki előbb vesgi meg a süldőt és utána a takarmányt, as^papucsban fog meghalni” - tartotta a korabeli mondás. A szentencia feloldása a következő: amikor olcsó a takarmány, akkor kell megvenni. Ha olcsón veszem az állatot, azt etetni kell még drága takarmánnyal is, így a szegényházban végzem. (A papucs kifejezés erre utal.) Mivel több száz, az igazi nagyok esetén akár tízezer állat takarmányozásáról kellett egyidőben gondoskodni, a tét valóban nagy volt. Az élőállat, a takarmány és a húspiac áringadozását állandóan figyelni kellett és szükség volt a velük való ügyes kombinációra. A sikeres vállalkozói magatartás titka ebben volt. Nagy körültekintést igényelt viszont a folyamatos üzemmenet megszervezése. Az osztrák felvevőpiac fogyasztási szokásai az 1930-as évekig még zsírsertést kívántak. A prágai kontingens párját nem lehetett 200 kg alatt szállítani, de még a bécsi kontingens limitje is 165 kg volt. A hizlalás ideje 12, illetve 9 hónapot vett igénybe. A szállás területe kb. 20-30 000 m2 volt. A többszintes ólakat vastag nádtető fedte, alatta volt a magtár, legalul pedig a sertések. Egy állatra egy négyzetmétert számítottak, ami akkor szinte kizárólag a mangalica zsírsertés volt. A prosperáló vállalkozás 1930-ban hirtelen csődbe ment. A bukást két eseménynek köszönhette. A Győr Városi és Megyei Takarékpénztár csődje a vagyonával is felelő igazgatósági tagokat, esetünkben a cég alapítóját teljesen tönkretette. (Az ügyvezető igazgató fiktív tőzsdei műveletei idézték elő ezt az állapotot.) Míg az ügy felderítése zajlott, többen is tanácsolták Ha/britter Károlynak, hogy írassa át a vagyonát családtagjaira, így meg tudja akadályozni az összeomlást. Erre viszont nem volt hajlandó. Később megpróbált ugyan talpra állni, de ez csak részben sikerült. Ennek okát a külföld fogyasztási szokásainak megváltozásában találjuk. A 30-as évektől a bécsi piac már minőségi hússertést igényelt. Erre az igénytelen és olcsó magyar fajták már nem voltak alkalmasak. A csőd után megpróbált ugyan Halbritter gyorsan igazodni a megváltozott piachoz, két városkörnyéki bérleményben tehenészettel és hússertés tenyésztésével (yorkshire) foglalkozott, de már kevés idő állt rendelkezésére. Az idős interjúalany ,Jópolgári katolikus” családként definiálta akkori önmagukat. Presztízsük valóban komoly lehetett, hiszen még Darányi Kálmán is megfordult náluk. A város talán kéttucatnyi elitjét szimbolizáló „Búr asytaltársasáf’ tagja volt. Tagjai a leggazdagabb győri vállalkozók (zsidók kivételével), vezető városi tisztviselők és a legmagasabb rangú katonatisztek lehettek. A szabadidő eltöltése izig-vérig nagypolgári volt. 14 Gyáni Gábor (1998.) Utca és szalon Budapest, Új Mandátum 56
