Zechmeister Károly emlékszám I. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 30/2010 (Győr, 2010)
Szakál Gyula: A város és polgárai, Zechmeister Károly polgármester tevékenysége idején
Szakái Gyula Széchenyi István sokszor járt Angliába és mindig szomorúan tért vissza. Nem az bántotta, hogy látta a nyüzsgő kikötői életet, benne a gőzhajókkal, gőzmozdonyokkal, London kövezett utcáin nem lesz sáros a csizmája, míg Pest-Budán ezidőtájt alig volt kövezett út. Látott esténként gázlámpa fényénél újságot olvasó embereket. Látta azt a karaktert, aki a polgárosodást megindította, majd kiterjesztette. Azért volt szomorú, mert a reformkori Magyarországon pont ebből volt hiány. A német nyelv társadalmi helyzetében is rögzíti ezt a szereplőt, amikor Wirtschaftsbórgerről, Figentumsbürgeről, Resitzpürgerről, vagy Bildungsbürgerről beszél. Ez a karakter majd csak a kiegyezés után jelenik meg nagyobb számban, hogy nyomot hagyjon az országon és a városokon egyaránt. Ezt a korszakot a vállalkozók és az alapítók korának, Gründerzeitnek is szokás nevezni, hiszen tömegével ekkor jelentek meg a gyárak és az újonnan épült középületek tucatjai formálták át a városok külső arculatát. így volt ez Győrben is, hiszen az 1897-ben megépített Frigyes laktanya, a Főreál Iskola, a Fémipari Szakiskola, illetve a belváros polgárházai — a felsorolás jelzés értékű — mind a mai napig karaktert adnak a városnak. Mégsem erről kívánok beszélni, hanem azokról az emberekről, a győri polgárokról, akik mindezt véghez vitték. Ez a korszak a nemzeti liberalizmus időszaka volt, amikor a polgárosodás, a nemzettudat szerves részét képezte. A „haza és haladás” jelszavában a szorgalmas munka, a takarékosság, az ipar és kereskedelem művelése hazafias tettnek és erénynek számított. Deák Ferenc gondolatai, amikor azt írja, hogy: ,y\ polgári tulajdon és a személyes szabadság a polgár természetes jogai, iparkodásának leghatalmasabb ösztönzői; ezek kötik a polgárt a haza sorsához”2 igen hasonlítanak Zechmeister Károly szavaihoz, amiket a közgyűlés elé intézett: „...azon meggyőződésemnek akarok kifejezést adni, hogy minden helyes törekvés többé-kevésbé ideális, de ideálok nélkül még a második elv — Segíts magadon s az Isten is megsegít — sem érvényesülhet” A polgármester ideája és cselekvéseinek vezérlő elve pedig a „Flaladás a közjó érdekében” végzett munka volt.3 Ez az idea azonban nem volt más, mint Győr sikeres modellváltása, a modern gyárváros megálmodása volt. A konkrét terv ezidőtájt így fogalmazódott meg „ Győr, mint vasúti gócpont, négy folyó közelében, nem távol az ország szívétől gyárvállalkozásokra kiváló talajt képez Fiz ébredező vállalkozási hajlamot Tekintetes Közgyűlés nekünk teljes erővel támogatnunk, s a jövő fejlődés szempontjából itt is gyökeres és áldozatokkal járó intéz kedéseket kellfoganatosítanunk, melyek iránti javaslatok nemsokára a Tekintetes Közgyűlés asztalára fognak érkezni. ”4 Az iparváros víziója, ami ma már teljesen egyértelmű ebben a korban még korántsem volt az. Több Győrhöz hasonló nagyváros élénk tiltakozással fogadta az erre vonatkozó szándékot. Hogyan jutott el városunk ehhez a mérföldkőhöz, amihez országos ösz- szehasonlításban kevés példa van. Győr várostörténeti irodalmában és a köztudatban sokáig élt egy nézet, mely szerint a 19. század végén született modern gyáripar a kül2 Deák Ferencet idézi Hanák Péter (1993.) Vállalkozók és alapítók. Polgárosodás és modemizádó a monarchiában, Műhely különszám. 11. o. 3 Idézi Czigány Jenő (1968.) Kisalföld. Augusztus 4. 4 GyVL: Közgyűlési jegyzőkönyv. 1886. március 20. 46
