Zechmeister Károly emlékszám I. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 30/2010 (Győr, 2010)
Szakál Gyula: A város és polgárai, Zechmeister Károly polgármester tevékenysége idején
A város és polgárai Zechmeister Károly polgármester tevékenysége idején földről, vagy legalább is az ország más vidékeiről érkező vállalkozók hozták volna létre. Azt még elismerték, hogy a település közművesített ingyen telkekkel és a közlekedés kiépítésével segítette a gyáripari vállalkozásokat. Az alapítók neveinek és születési helyének felszínes kezelése valóban okot adott ilyen feltételezésekre. A cégbírósági források részletes elemzése azonban teljesen átírta ezt a képet. A korabeli várospolitikusok, akik egyben Győr gazdasági és politikai elitét is jelentették, nemcsak hogy felismerték a váltás szükségességét, hanem maguk is tevékenyen részt vettek ebben a folyamatban. Mint már említettük a legtöbb vidéki nagyvárosban élénken és sikeresen ültakoztak a gyárüzemek telepítése ellen. Ez az átállási sokk a romantikus antikapita- lizmus ideológiai, de még inkább művészeti szemléletében jól érezhető. A Vagongyár alapításakor a győri közgyűlésben is megjelentek ellenző, tiltakozó hangok, de erejük igen gyenge volt. Az első valóban gyárnak tekinthető üzem ötlete, megvalósítása és a hozzá való anyagi, személyi erőforrások összegyűjtése kizárólag helyi polgárok érdeme volt. De ha kellett jó helyzetfelismeréssel, ha szükséges volt szervező készséggel, igen gyakran részvények jegyzésével, a korabeli győri polgárok szinte mindegyik ipari vállalkozáshoz támogatólag csatlakoztak. Mi tette lehetővé ezt a változást és mi volt ebben szerepe a korabeli győri városi elitnek, amely olyan polgármestert hordott ki magából, mint Zechmeister Károly. Kevés olyan település van az országban, ami történelmünk során annyi szerepet töltött be, mint Győr. Csak a török kortól szemlélve volt katonaváros, püspöki székváros, közben mezővárosi státuszra süllyedt, majd szabad királyi várossá válva inkább szolid patrícius település benyomását keltette. Ezt követően nyüzsgő kereskedő várossá vált, bekapcsolódva a regionális közép-kelet európai piacba, hogy némi zökkenővel, de mégis gyorsan a 20. század elejére modern iparvárossá váljon. A város kihívásokra adott válasza és módosuló szerepköre megjelent a polgári karakterekben is, hiszen valójában ők alakították, formálták a települést. Mikrotörténelmi szinten kutatva sajátos és mindmáig vállalható vállalkozói és értelmiségi szerepkörökre, magtartás mintákra bukkanhatunk. Az egyik ilyen szerepkör a városi politikával foglalkozó polgári, amelynek tipikus példája Zechmeister Károly. Vállalkozó családban született, majd tisztviselő, de valójában városmenedzser lett. Naplójában így vélekedett erről: „Forrongó tetterőm tért keresett magának, köztisztviselő lettem, feladtam saját szabadságomat és függetlenségeket azért, hogy mások javátjobban előmozdíthassam. ” Nem volt szokatlan ez az életút, hiszen pont egy emberöltővel korábban, ha más pályaíven és szinten a város jól ismert tekintélyes polgára Ecker János is hasonló életutat járt végig. Ha a korabeli vállalkozói életutakat vizsgáljuk, akkor a vállalkozói tehetség, a városi társadalom kohéziója és a külső körülmények igen erős kapcsolatával találkozunk. Minden közösséget jellemez és egyben minősít, hogy milyen elitet képes létrehozni, kihordani magából. Ez igaz egy nemzetre, azon belül a településekre egyaránt. Az elitek kialakulása, annak szerkezete, a benne megjelenő szerepkörök és magatartásformák erősen útfüggőek. Ez utóbbi kifejezés alatt két tényező értendő. Egyrészt a helyi elit kialakulásnak és formálódásának az útja és módja, már eleve komoly nyomokat hagy a vezetőréteg tagjainak értékrendszerén és mentalitásán. A második pedig az időtényező. 47
