Hegedűs Gyula: A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola magalakulása és első évei (Győr, 2008)
9. Áttelepülés, avatás, az egységes szervezet működése
ÁTTELEPÜLÉS, AVATÁS, AZ EGYSÉGES SZERVEZET MŰKÖDÉSE a körükben (hiszen a Főigazgatói Hivatal korábban ugyanabban az épületben volt), búcsúzott azoktól a munkatársaktól, akik nem települtek át. Érthetően, a Kar munkatársai számára is vegyes érzelmeket keltett a költözés, de fegyelmezett rendben lebonyolították az áttelepülési. A Kar Győrben új szervezetben, intézetként folytatta munkáját. Az együttes változadanul a legösszeforrottabb, szakmájukban elismert szervezeti egység volt. (270 nappali tagozatos, 209 levelező tagozatos hallgató 44 fő- és mellékállású oktató kezdte meg az új intézetben a munkát.) A Kar áttelepülésének idejére a főiskola építkezése - ide értve az igazgatási épületet is - befejeződött, csupán a belső utak, kisebb hiányok pódása maradt hátra. 9.5. A szervezet és a működés kialakítása A főiskola létének 1970-1980 közöttí évtizedében a legnehezebb az 1974/75 és 1975/76-os tanévek voltak. Ez volt az intézmény ínséges ideje, „kamasz kora”. Amikor egyes oktatók és hallgatók egyaránt voltak tartósan lázadók, ugyanakkor munkájukat elhanyagolták. Nagy embercsoportokat mozgató események alkalmával mindig vannak zavart keltő emberek. így volt ez főiskolánkon is. Ugyanakkor a főigazgató mindig talált megoldást a durva jelenségek elsimítására. A főiskola vezetőinek és munkatársainak lelki-fizikai erőviszonyai kb. 1976-ra erősödtek meg annyira, hogy már rutinszerűvé váltak számukra az áttelepülés sok problémával járó feladatai. Viszont az is észlelhető volt, hogy a „külvilág” számára nem az áttelepülés volt a legfontosabb az intézménnyel kapcsolatban. A főiskolának „kifelé” is bizonyítani kellett, hogy elsősorban a hivatása, feladata teljesítésére összpontosítja erőit. A felsőoktatási intézmények hagyományos ünnepei az évnyitók, fogadalomtétel, az évzáró ünnep, a diplomaosztó és a különféle hallgatói kitüntetések, jutalmak átadása. A hallgatók népszerű rendezvényei a „Gólyabál", a hivatalos ballagás és a nem hivatalos vidám ballagás, valamint az ünnepélyes fáklyás búcsú a várostól. Gyakori volt a hétvégi kirándulás szervezése, amikor pl.: a szerző Nagycenkre, vagy más kellemes történelmi helyre kirándult a hallgatókkal, ahol szalonnasütéssel baráti napot töltöttek együtt. Hasonló célú és eléggé látogatottak voltak azok az un. dili rendezvények, amelyeket a hallgatók rendeztek, akik általában bevonták a tréfás, humoros játékba az oktatókat is. A legnagyobb tömeget, családtagokat vonzó ünnepség a ballagás, az évzáró szokott lenni, amikor a campuson a hallgatók vezetőikkel az élen, intézetenként felsorakoztak, és az egész területet körbevette a vendégek tömege. Ilyenkor 1000-2000 résztvevő is jelen volt és ennek az ünnepélyes hangulata emlékként megmaradt a hallgatókban. Ilyenkor a főigazgató elbúcsúzott a végzett hallgatóktól és az ő életüket gondosan figyelő, segítő családoktól. Az oktatók számára fontos volt az intézmény működéséről, valamint terveiről képet adó, évenként egyszer esedékes főiskolai vezetői beszámoló, a hallgatók számára pedig az ifjúsági szervezet által rendezett szaknapok és a tudományos diákköri napok rendezvényei. Ezeket a főiskola korábban is és 1974 óta is folyamatosan megrendezi. 91
