Hegedűs Gyula: A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola magalakulása és első évei (Győr, 2008)
3. Szakképzés 1945 után
SZAKKÉPZÉS 1945 UTÁN 3. SZAKKÉPZÉS 1945 UTÁN* 3.1. A középfokú képzés A második világháború után kialakult és megszilárdult a 14-18 éves fiatalokra korlátozott középiskolai rendszer. Alapvető gerincét a gimnáziumok és az ipari, mezőgazdasági, gazdaság technikumok alkották. Ez utóbbiak szakirányait a szakminisztériumokkal egyetértésben az akkori Vallás- és Közoktatási Minisztérium határozta meg. Feladatuk volt — az 1948. évi vonatkozó törvény szerint — a jól képzett, általános műveltséggel és önálló kezdeményező erővel rendelkező, a termelési folyamatokat, a termelő berendezések üzemben tartását jól ismerő technikusok képzése. Az 1950-es években az iparosítás erőltetett ütemű fejlesztése idején a növekvő, de a valóságosnál lényegesen többre becsült szakemberigény következtében a technikumok szerepe túlzottan felértékelődött. Sok esetben technikusokkal töltöttek be mérnöki, sőt felsővezetői munkaköröket. Ez a lehetségesnek mutatkozó jövő „csodálatosan gyors karriernek” tűnt a 14 éves fiatalok számára, és nagy vonzást jelentett a kb. 50 féle szakmai irányú, országosan több száz technikumba. A divatos szakmákra képző intézményekbe óriási túljelentkezés volt. Általános volt a felvételi vizsga. A végzettség felsőfokú továbbtanulásra is jogosított. A technikumok vezetőit a helyi közigazgatási, politikai szervek döntése szerint ciklusonként változtatták, vagy a korábbiakat megerősítették. A technikum vezetői körébe tartozott az igazgató mellett a párttitkár és nevelési ügyekben a KISZ titkár. Az ötvenes évek végére azonban már egyértelművé vált, hogy a pályakezdő fiatal technikusok nem tudnak megfelelni a technikai-technológiai fejlődés következtében az üzemekben rájuk váró sokrétű feladatoknak. A tananyag színvonala, az oktatók egy részének képzettsége sem felelt meg a követelményeknek. A helyzet javítása érdekében szigorító intézkedésekre került sor a szakma követelésére is: a képesítő vizsga után a szakmától függő időtartamú gyakorlat letöltését tették kötelezővé ahhoz, hogy valaki technikusi munkakörbe kerülhessen. Végül a hatvanas évek elején a technikumok megszűntek. A középfokú szakmai képzés új intézménye a szakközépiskola lett, amely már nem adott technikusi képesítést. Az általános műveltséget adó tantárgyak súlya a technikumhoz képest növekedett, ami óhatadanul a szakképzés pozícióinak gyengülésével járt. A következő évtizedek folyamatos tantervfejlesztésének következtében azonban a képzés színvonala javult. Az oktatók magasabb tudásszintje, a tanultak határozottabb számonkérése, az alaposabb közismereti képzés csak kb. 1975 után éreztette a hatását a felsőfokú továbbtanulás során. Az iskolatípus helye akkor stabilizálódott, rendeződött, amikor ismét lehe* Az 1945-1950 közötti időszak az oktatásügyben is a háborút követő években elkerülhetetlenül kusza, zavaros volt. Kardos József és Komidesz Mihály: Dokumentumok a magyar közoktatás-politika történetéhez I—II. művéből tájékozódhat az olvasó. A következő oldalakon lévő táblázatok adatai az általános tájékoztatás céljából, a fejlődés szemléltetése érdekében, a téma bevezetését szolgálják. 10
