Hegedűs Gyula: A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola magalakulása és első évei (Győr, 2008)
3. Szakképzés 1945 után
SZAKKÉPZÉS 1945 UTÁN tővé vált a tanulók számára az érettségi után a technikusi képesítés megszerzése. Ez egykét éves kiegészítő képzés keretében valósult meg.* A változó igények szerint, helyi döntésekkel a szakközépiskolák száma tovább nőtt, és a szakirányok tekintetében is fejlődött. A szakközépiskolák általános felügyelete és finanszírozása a Művelődésügyi Minisztérium, közvetlen felügyelete a helyi közigazgatás, a szakmai felügyelet és a gyakorlati oktatás előfeltételeinek (bázisüzem kijelölése) a biztosítása a szaktárcák feladata maradt. A nevelés továbbra is az iskolai párt- és KISZ szervezetek és a vezető tanárok feladata volt. 3.2. A középfokú közlekedési, távközlési és postai szakképzés 1945 előtt a közlekedési, távközlési, postai szakmák nagyon kedveltek voltak. A nagy munkanélküliség időszakában nemcsak középfokú, hanem egyetemi végzettséggel rendelkezők is szívesen vállaltak munkás besorolású állást ezeken a területeken, mert az itt szerzett személyi és szakmai ismeretek után az állandó „véglegesített” személyi állomány kiegészítésére ezeket a munkásként foglalkoztatottakat alkalmazták elsősorban. Ez az érdeklődés a közlekedési-, távközlési-, postai szakma iránt az 1950-es évektől rohamosan csökkent. Sokan elhagyták a szakterületet, mert más munkaterületeken kedvezőbb szociális ellátást és kisebb felelősséggel jobb bérezést, emberibb bánásmódot kaptak. A fellépő munkaerőhiány miatt szükségessé vált az általános iskolák után következő képzésnek a szakosítása a közlekedés- távközlés területén is, mert ezzel eleve kötni lehetett fiatalokat a szakterülethez. * Földes Margit - Balogh Sándor: Vélemények a felszabadulás utáni oktatás területén I—II. Kossuth Kiadó. Mészáros István: Iskolatörténeti vázlat, 1950. Dr. Engloner Gyula: A műszaki szakközépiskolák tartalmi kérdései. Doktori disszertáció, Szeged, 1984. 11
