Hegedűs Gyula: A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola magalakulása és első évei (Győr, 2008)
4. A felsőfokú technikusképzés
A FELSŐFOKÚ TECHNIKUSKÉPZÉS munkákat, és a pályadíjakat ünnepség keretében a miniszter vagy a helyettese adta át. Az eredményt az intézmény a végzett hallgató minősítésébe is bevezette, ami jó ajánló volt a munkahely választáskor. A hallgatói és az oktatói létszám 1962/63 és 1970/72 között növekedett. 4.3. Az átminősítés előkészítése, újabb szakok létesítése 1965-től a közlekedési- távközlési- postai felsőfokú technikumok vezetői és oktatói előtt is megcsillant a fejlődés, az előrelépés lehetősége és az a remény, hogy a főiskolává váláshoz az állami oldalról megkapják a megfelelő segítséget. A közlekedési tárca és a szakmai háttérben lévő vállalatok az anyagi segítséget megadták, az oktatók pedig oktató-nevelő munkájuk fejlesztésére összpontosították erőiket, annak bizonyítására, hogy képesek a főiskolai szint elérésére. A Művelődésügyi Minisztériumnak az átminősítésre vonatkozó irányelveiben foglaltak megvalósultak. Ennek is tudható be, hogy az intézmények új feladatok, a hajózási, vasúti távközlési- és biztosítóberendezési, postaüzemi szaktechnikus képzés megindítására is megbízást kaptak dr. Csanádi György minisztertől. Az új szakok részére tanszékeket szerveztek, és ezeket beillesztették a meglévő három felsőfokú technikum szervezetébe. Az új tanszékek alapító, első vezetői is gondosan megválasztott, kiváló szakemberek voltak: Szpmor Kornél középiskolai tanár, hosszújáratú tengerészkapitány (hajózási szak), Oláh János MÁV műszaki főtanácsos (biztosítóberendezési szak), Ludányi István MÁV műszaki főtanácsos (vasúti biztosítóberendezési szak), Dr. Margó István postafőtanácsos (postaüzemi szak) 1965-66 között a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban előterjesztéseket készítettek a szállítás- hírközlés népgazdasági ág egyes főbb szakterületei által igényelt főiskolák indítására. A Művelődésügyi Minisztérium ezzel kapcsolatosan érdeklődést tanúsított és támogatásáról biztosította a tárcát. Az így hozott miniszteri döntések az intézmények fejlesztésével, átminősítésével, az új szakok indításával foglalkozók munkáját megerősítették. A pótlandó új szakok közül kiemelkedő volt a — Székesfehérváron megoldhatatlannak bizonyult — közlekedésépítési szakok indítása Budapesten. Sajátosságuk volt, hogy — minisztériumi felhatalmazással a vonatkozó törvényerejű rendelet szerint — nem felsőfokú technikumi, hanem mindjárt főiskolai szintű oktatás előkészítése lett a cél. A kormány a 3385/1968. Korm. sz. határozattal egy kar felállítását engedélyezte. A Közlekedés és Postaügyi Minisztérium kérésére a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Kara nyújtott ehhez gyors és hathatós segítséget. A szakok szerint 1967-ben megalakított bizottságok - amelyekben az ipari szakemberek is közreműködtek — előkészítették az indításhoz szükséges dokumentációt. A három építő-fenntartó szak számára főiskolai kari szervezetet terveztek, általános (Marxizmus-Leninizmus Tanszék, Alaptárgyi Tanszék, Nyelvi Lektorátus) és szaktanszéke28
