Hegedűs Gyula: A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola magalakulása és első évei (Győr, 2008)
4. A felsőfokú technikusképzés
A FELSŐFOKÚ TECHNIKUSKÉPZÉS dattal rendelkező oktatók kisebb csoportokba fogták össze a leggyengébb hallgatókat, és segítettek őket a tanulásban. Az oktatók és hallgatók életét és a nevelő tevékenységet élénkítette az, hogy a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Oktatási Osztálya 1965- től irodalmi, zenei és sport területen a három felsőfokú technikum számára együttes, közös, több napos baráti tavaszi találkozót, versenyt szervezett. Ez az oktatók és hallgatók közötti távolság csökkentése érdekében szükséges és hasznos volt. Az államvizsga-bizottságok elnökei, tagjai egyetemi oktatók és elismert vállalati szakemberek voltak. Jegyzőkönyvbe foglalt megállapításaik segítették az intézmények munkájának javítását. 1962-ben minden szakon csak nappali képzés indult. A Felsőfokú Gépjárműközlekedési Technikumban 1963. februártól esti és levelező tagozat, a Felsőfokú Távközlési Technikumban 1963 szeptemberétől levelező tagozat, a Felsőfokú Vasútforgalmi Technikumban 1963. februártól levelező tagozat indult. Az intézmények tanszéki rendszerben, sajnos, különböző színvonalon működtek. Mindhárom intézménynél — a szakmai tanszékek mellett — volt külön-külön Marxizmus-Leninizmus, Műszaki, valamint Természettudományos Tanszék. S^állításs^erve^ő-s^állítmányo^ó szak indítása is felmerült, de a KPM miniszteri értekezlete ezt - szakemberek hiányában — csak később Győrben ítélte megvalósíthatónak.* Tudományos munkát csupán az oktatók egy kis része végzett, ilyen megbízást kevesek kaptak, évenként összesen 15-25 ilyen kutatási, fejlesztési feladat volt. Voltak, akik egyetemi doktori, kandidátusi minősítést szereztek, jó néhányan színvonalas tudományos egyesületi előadásokat tartottak, elméleti tanulmányokat közöltek folyóiratokban. Tudományos fejlődésüket a jegyzetírási kötelezettség is sürgette. Nemzetközi tájékozódás, tapasztalat-átvétel céljából csere-kapcsolatokat létesítettek a Szovjetunióban, Lengyelországban, a Német Demokratikus Köztársaságban és a Csehszlovákiában működő testvér-intézmények oktatóival, illetve hallgatóival. A nappali tagozatos hallgatók körében 1964/65-ben megkezdődött a tudományos diákköri tevékenység. Jegyzéket állítottak össze a szakmailag időszerű témákról, és ezek közül a hallgatók — támogató oktatóik javaslata alapján - választhattak. Az oktatók kezdeményezték, segítették a témaválasztást és a kidolgozást azzal az indokolással is, hogy ez a munka esetleg - továbbfejlesztve a tanulmányok befejezéséhez szükséges záródolgozat készítésnél is hasznosítható. Növelte a pályamű írás iránti érdeklődést a közlekedés- és postaügyi miniszter által kiírt pályázat is. Két lépcsőben vitatták meg a * 1979-ben az intézet igazgatója a Központi Szállítási Tanács titkársága (Csoltó László), valamint a Közlekedéstudományi Egyesület Szállítmányozási Szakosztálya javaslatára a kérdést a főiskola Közlekedés és Postaüzemi Intézeti Tanácsa elé terjesztette. A javaslatot a téma elismert szakértője, dr. Papp Endre kandidátus, főiskolai tanár állította össze. Az Intézeti Tanács a javaslatot leszavazta. Úgy ítélték, hogy ez csökkentené a vasútüzemi és a gépjárműüzemi szakra jutó hallgatók létszámát. Sajnos, a feladat csak az 1990-es években valósult meg a nagy hallgatói érdeklődésnek örvendő szállítmányozási- és logisztikai szakirányok megindításával. 27
