Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)

1. Az óvári gazdaságbéli intézet (1818-1850)

akkoriban találni, ő is patriarchális módon volt kénytelen tanítgatni tisztjeit. E hagyományos módszer abból állott, hogy a gazdatiszti pályát választó ifjú gyakornok —praktikáns, praxi — valamely tapasztalt főtiszt mellett figyelte a teendőket, hallgatta főnöke és tanítómestere magyarázatait és végezte az írásbeli munkát. Jól szervezett birtokok írott utasítással is rendelkeztek, ezt a praxinak le kellett másolnia és megtanulnia.

A mezőgazdaságtan, mint tantárgy, 1777-ben vonult be hazánkban az iskolák falai közé Mária Terézia tanügyi szabályzatának, a Ratio educationisnak a rendelkezése alapján. Ugyanebben az évben a Nagyszombatból Budára helyezett egyetem bölcseleti karán a mezőgazdaságtan tanszéket is kapott. Első professzorává Mitterpacher Lajost nevezték ki.23 A bölcseleti „kar” valójában előkészítő jellegű volt, amit mindenkinek el kellett végeznie, aki a gimnázium (1806-tól) hat osztálya után egyetemi tanulmányokat akart folytatni. A filozófia akkoriban még nem egy önálló tudományágat jelentett, mint napjainkban, hanem a tudományok összességét, enciklopédiáját. A filozófiai tagozaton az egyetemi vagy akadémiai tanulmányokhoz szükséges magasabb általános műveltséget megalapozó közismereti tárgyakat: matematikát, történelmet, fizikát, ásvány-, növény- és állattant, mezőgazdaságtant és bizonyos filozófiai alapismereteket, főleg etikát tanítottak. A bölcseleti kar — helyesebben tagozat — tanulmányi ideje két év volt, és tanterve megegyezett az öt királyi akadémia alsó két évfolyamáéval.24 A Ratio educationis nem terjedt ki a protestáns iskolákra, ám a jelesebb (alsó-, közép- és felsőfokú oktatást nyújtó) kollégiumokban, illetve az 1806-tól líceumnak nevezett nyolcosztályos középfokú iskolákban már a XVIH. század utolsó évtizedében helyet kapott a mezőgazdaságtan.25

De volt már ekkoriban — hazánkban és külföldön — néhány önálló „gyakorlati” gazdasági tanintézet. Közülük a legelső és legismertebb, a Festetics György által létesített keszthelyi Georgikon, már 1797 óta működött. Létesítésének oka igen világosan és egyszerűen megfogalmazható: a föld csak akkor ad többet, ha szakértő kezek nyúlnak hozzá.

Wittmann is szakemberhiánnyal küzdött és hamar belátta: képzett gazdatisztekre csak úgy tehet szert, ha saját maga gondoskodik csoportos oktatásukról.

De hogyan?

Tárgyalás a piaristákkal

Két modell közül választhatott Wittmann: 1. a filozófiai tagozat keretében oktatni a mezőgazdaságtant, amit a gazdaságban szervezett gyakorlat tenne teljessé, 2. önálló tanintézet, mint pl. a keszthelyi Georgikon.

Az első megoldás legfőbb előnye, hogy a gazdatisztek általános műveltsége azonos lesz az orvosokéval, ügyvédekével, papokéval; továbbá, hogy a közismereti tárgyak közt helyet foglaló természettudományiak (ásványtan, állattan, növénytan, fizika, matematika) célra orientáltan oktathatók, ami lehetőséget nyújt a mezőgazdaságtan elmélyültebb tanítására. Az ehhez szorosan kapcsolódó gyakorlat teszi teljessé a gazdaképzést.

A piaristáknak jó hírük volt: kitűnően tanították a (köz)gazdasági és műszaki tárgyakat, amint azt az 1763-ban a Pozsony megyei szenei, Esterházy Antal által alapított intézetükben bebizonyították.26

Elképzelését a főherceg egyetértéssel fogadta, így Wittmann haladéktalanul megkezdhette az előzetes tárgyalásokat a piaristákkal. Kapóra jött, hogy Bolla Márton piarista tartományfőnök akkoriban érkezett 1815. évi kánoni látogatására és így szót válthatott vele tervéről. A rendfőnök elvi egyetértésével most már hozzálátott a részletes javaslat kidolgozásához, hogy azt a felettes hatóságok: először Moson megye elé terjeszthesse, hiszen a gazdaképzés a közoktatás rendszerébe illeszkedett volna.

Wittmann 1816. március 1-jei keltezéssel terjedelmes beadványban ismertette Albert Kázmér nevében a gimnáziumhoz kapcsolandó gazdaképzés tervét. A tanításról a piarista atyák fognak gondoskodni. A herceg alapítványt tesz hat ifjú ösztöndíjára és 20—30 ifjú konviktusi elhelyezésére az uradalom által rendelkezésre bocsátandó épületben. Az intézmény nyilvános lesz, ezért Wittmann kéri, a megye támogassa a tervet, hogy azt a nádor útján az uralkodó elé terjeszthessék jóváhagyásra.

A megye 1816. április 23-i közgyűlése örömmel fogadta a tervet, és Wittmann Antalnak köszöne9