Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
1. Az óvári gazdaságbéli intézet (1818-1850)
tét mondott fáradozásáért. A sajtóban is napvilágot látott a hír. Úgy látszott tehát, hogy már csak a kisebb részletekben kell megállapodásra jutni a piaristákkal — pedig a neheze még csak ezután következett. Bolla Márton 1816. október 30-i, Wittmannhoz írt levelében arra hivatkozik, hogy a múlt évi találkozáson nagy általánosságokban „csupán a gazdasági intézményről és kis részben a kötelezettségekről beszélgettünk: semmit sem végeztünk azonban arról, hogy kb. hány professzorra lesz szükség, kik az egyes tudományokat tanítanák”. Kéri Wittmannt, közölje részletesebb elképzeléseit, hogy azokat a rend tartományi gyűlésén előterjeszthesse. Ő maga fontosnak tartaná az óvári gimnázium kívánt irányú fejlesztését, bár jelenleg egyidejűleg a rend több gimnáziumában is növelni kell a tanári létszámot. Nagy gond az is, hogy mezőgazdasági tudományokat oktató tanára nincs a rendnek. Wittmann válaszul elküldte Bollának a főherceg által jóváhagyott és 1816. november 10-én Bécsben aláírt, igen részletesen kidolgozott — még a tanulók percekre beosztott napirendjét is tartalmazó — „Planum fundationale Magyarovarini 1816” címet viselő tervezetet. Ennek egy példányát ugyanakkor a nádorhoz is eljuttatta, támogatása végett. A nádor válasza gyors volt: 1817. január 21-én közölte a főherceggel, hogy az uralkodónál támogatni fogja az intézet tervét, ha a piarista renddel a részletekben is egyetértésre jutnak. Bolla 1817. április 8-án írta alá Wittmannhoz címzett válaszát, amelyben közölte a magyarországi piarista rend álláspontját és feltételeit „a magyaróvári gazdasági líceum és konviktusi (gimnázium és diákotthon)” alapítvánnyal kapcsolatban. A több mint negyven pontba foglalt válasz részletezte az anyagi természetű feltételeket és az oktatásra és nevelésre vonatkozó észrevételeket. Mindezek teljesülése esetén is nyitott kérdés maradt: kik tanítanák a gazdasági tárgyakat, továbbá, az akkoriban még csupán 3 évfolyamos kisgimnázium és filozófiai tagozat között még hiányzó három évfolyamot is ki kell építeni, hiszen a tervezett líceum csak így állhatna fel. Legyen önálló intézet A további levélváltásokban közeledett ugyan a két fél álláspontja, de a piaristák csak három év múlva tudnának segíteni.27 Albert Kázmér közel 80 éves, nem vár tovább: elhatározta, hogy módosítva tervét, magánintézetben oldja meg az oktatást, tanárokról is gondoskodik. Meg is teszi a lépéseket: 1818 tavaszán a keszthelyi Georgikonból Ovárra hívja Liebbald Gyulát, hogy tanári tapasztalataival a tanterv kidolgozásában és az egyéb előkészületekben Wittmann-nak segítségére legyen — ezt az Erneuerte Vaterländische Blätter egy május 22-i levélre hivatkozva közli.28 Nem került sor azonban kenyértörésre a piaristákkal: ők hozzájárultak ahhoz, hogy az intézmény azon növendékei, akik esetleg az egyetemen akarnak folytatni tanulmányokat, a kiépítendő filozófiai tagozatot párhuzamosan végezhetik. A hosszú tárgyalássorozatnak különös utóélete volt. Évekig úgy élt a köztudatban az óvári intézet, ahogyan azt 1816-ban az első híradás közölte: a piaristák gimnáziumának (illetve líceumának) filozófiai tagozataként. így került bele 1821-ben Csaplovics ismert topográfiájába29, sőt: Fényes Elek nagyszabású, 1836-ban megjelent munkájába is.30 Az óvári piarista kisgimnáziumból csak 1822-ben vált a második Ratio szerinti hatosztályos nagygimnázium, de nyolcosztályos „főgimnáziummá” csak 1911—1914 között fejlesztették.31 1818 nyarán megjelentek a hallgatókat toborzó közlemények az intézet tervezett megnyitásáról és a felvétel feltételeiről. „A kir. herczeg gazdaságbéli intézete” 1818. augusztus 15-én keltezett — hivatalos — közleménye szerint „a szükséges elintézések már annyira jutottak, hogy ezen gazdaságbeli intézet folyó 1818. november 1-ső napján megnyittathatik... Ezen tanító intézet czélja az, hogy a jövendőbeli mezei gazdáknak megkönnyebbítse az iskolai életből a munkás életre való által lépését és belőlök gyakorló hasznos embereket formáljon.” A bejutás feltételeiről csak annyit árult el a hirdetmény, hogy „ki-ki bebotsáttatik, minden nemzetre, rendre, vallásra való tekintet nélkül, a ki jó erköltséről bizonyságot 10
