Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
1. Az óvári gazdaságbéli intézet (1818-1850)
rozott Óvár és Moson közt a réten. Kanyóval megtekintették a szedett-vedett csapatot. A lerongyolódott paraszt öltözetű, marcona külsejű emberek közül soknak a vállán a puska mellett fél disznó vagy marha volt. Október 8-án elvonult Jelaéié serege a hozzájuk csatlakozott, addig Óváron állomásozott olasznémet nemzetiségű katonákból álló császáriakkal. A következő napon már a magyar csapatok meneteltek a bécsi úton. A borsodiak közt több ismerőst talált, Egressy Béni, a színész is köztük volt. Október 19-én a parkban sétálva, Kopetzcal találkozott. A professzor közölte, hogy az intézet a közeli jövőben megnyílik. Hosszasabban elbeszélgettek, politizáltak. Kopetz szerint a köztársaság „jelenleg Magyarországra nézve még nem volna üdvös”, csak mintegy három emberöltő (75 év) után. Ezt többen is állítják. Este híre ment, hogy holnap jön Kossuth és „népfelkelést fog rendezi”. — Alexy elhatározta, hogy belép a nemzetőrségbe. Október 20-án délutánra össze is gyűlt 3—4 ezer felkelő kaszákkal-villákkal, de Kossuth nem jött. Csak másnap derült ki, hogy Győrött megbetegedett. Végre, 23-án, hétfőn megérkezett, majd szónoklatot tartott. Október 30-án bekövetkezett a schwechati vereség. A magyar sereg futott vissza, a Lajtán túlra. Köztük volt Szártorisz is. November 5-én úgy látja Alexy, nincs értelme, hogy tovább időzzön Óváron. „Az intézet mikor leendő megnyitása ugyanis a legbizonytalanabb s ha meg is nyittatik, aligha nem lesz félbeszakíttatásoknak” kitéve. A következő napokban búcsút vesz az intézet tanáraitól; Kopetztól, Jummerspachtól és a nyugdíjas Kanyótól, végül Maschtól is. „Ő most az intézet megnyitását illetőleg még a legnagyobb bizonytalanságban volt.” Alexy Lajos további sorsáról nem tudunk. Érdeme, hogy naplója aprólékos részleteivel közelebbről megismerteti az utókort a tanintézet 1848-as — tetszhalott — állapotával. Tőle tudjuk, hogy „gymnasticája”, vagyis sportpályája is volt már az intézetnek. A gyepes teret övező mászás célját szolgáló fák egyikére Alexy is felmászott, de ennek egyik „hágcsója” eltörött és ő majdnem fölnyársalódott.107 Amíg a vár előtt seregek vonultak el és időnként megszólaltak a fegyverek, a falak közti csendben 1848 végén szorgos munka folyt: készült a könyvtár katalógusa, amelyet Czéh még abban az évben ki is nyomott. Ez és Masch új könyvem közel két évig érintetlen maradt a könyvtár egyik szekrényében, mert a harcok még nem ültek el a város környékén. Windischgraetz nagy támadása december 13-án kezdődött, 16-án Pamdorfnál áttörte a védelmi vonalat, 18-án Oroszváron rendezte be főhadiszállását. Katonái gyújtogattak, fosztogattak, Féltoronyban 84 ház égett le. Windischgraetz december 24-én vonult be Óvárra, de nyugalom még ekkor sem szállt a városra: a világosi fegyverletételig (1849. augusztus 13.) hadak útja volt és sokat szenvedett a beszállásolások, előfogat-állítások stb. miatt.109 A polgári átalakulásért, a szabadságért vívott harcból a konzervatívnak nevezett óvári diákok is kivették a részüket. Volt, aki a közélet síkján küzdött, mint Bujanovics Rudolf (az óvári diákélet markáns tagja 1835/36-ban): 1848-ban Sáros vármegye liberális csoportjához tartozott.110 Mások fegyvert ragadtak. Közülük Zeyk Domokos honvéd százados Bem segédtisztjeként áldozta életét a segesvári csatában (1849. július 31.). Alakját megörökítette Jókai Mór a „Csataképek”-ben.111 Volt, akit a megtorlás űzött el állásából: a finom tollú, cseh származású, németül is magyar hazafiként gondolkodó és cselekvő Horschetzky Károlyt, aki az óvári elemi iskola tanítójaként állt útjában a hatalomnak; elbocsátották állásából.112 A tanintézet fenntartása: állami feladat A harcok elkerülték a vár épületét. Berendezése, gyűjteményei épségben maradtak és lakóival, Masch Antallal és Jummerspach Frigyessel együtt várták, hogy a hadicselekmények megszűntével az oktatást szolgálják. 26
