Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
7. Mezőgazdasági Akadémia (1954-1962)
,, törvényes ’ ’ megtorlás útját. Kegyetlenül elbántak a túlélők közül mindenkivel, akiről csak feltételezték, hogy valamiféle szervezője volt a tüntetésnek, vagy hangosan kifejezésre juttatta a megdöntött rendszerrel szembeni elégedetlenségét, különösen, ha diák vagy értelmiségi volt az illető. Néhány hét múlva, amikor a könnyebben sérültek egy része elhagyhatta a kórházat, helyükre a ,,nyomozásnak” nevezett megtorlás áldozatai kerültek. Volt, aki még a nevét sem tudta megmondani, a szobatársai csak annyit tudtak róla, hogy gazdász, akit ,,két egyenruhás bevonszolt a kórtermünkbe... — Annak a szerencsétlen gyereknek alig volt egy ép porcikája. Az arcát, a végtagjait, az egész testét olyan bestiálisán összeverték, hogy moccanni sem tudott, vérzett mindene, keserves kínok között nyögött ’ ’ — mondta el egyik szobatársa, Tóth Sándort A 26-i vérengzés legsúlyosabb sebesültje, Kuroli Géza életéért hónapokig küzdöttek az orvosok.38 Minden terror lényegéhez hozzátartozik, hogy az ártatlanul legyilkoltakért nem a tetteseket vonja felelősségre a hatalom, hanem a vétleneket, akik nem is sejtik, hogy bármiféle vád érheti őket. 1957 februárjában többjei mutatott arra, hogy a diktatúra elérkezettnek látta az időt a leszámolásra az értelmiség vezetőinek ama rétegével, amely távol tartotta magát az újjászervezett párttól és éppen februárban szerveződő segédszervezeteitől. Ha ellenük még a fegyelmi vizsgálat sem talált valamiféle apró vétséget vagy mulasztást, amit felnagyíthattak volna, a hatalom nem riadt vissza a legdurvább eszköz — a koncepciós per — alkalmazásától sem. Az alaphangot a Kisalföld 1957. február 6-i számában megjelent ,,A mosonmagyaróvári kommunisták rendezik soiraikat. Megválasztották az MSZMP városi bizottságát ’ ’ című cikk adta meg, amely szerint a vérengzésért, ,a tömegek mögött megbúvó ellenforradalmárok” a felelősek: „Az értelmiség bebizonyította, hová jut az ország, ha csak néhány napra is az ő kezükbe kerül a vezető szerep. ” Közülük is ,,dr. Varga Ernő, az akadémia igazgatója volt az, aki a leghangosabban szervezte a tüntetést”. Varga Ernő tanúk tucatjával védekezhetett e rágalom ellen — legalábbis azt hihette, amikor február 14-én reggel 9-kor a győri rendőrségra vitték és ott letartóztatták.39 Dohy János is úgy érezte, gyanún felül áll, és nyugodtan végezte munkáját. Az MTA tudományos minősítő bizottsága 1957. február 28-án ítélte oda a kandidátusi címet, addigi munkásságának elismeréséül. Könnyen átléphették volna a határt mindketten, ha valamit is megsejtenek a leselkedő ármányról, a koncepciós perről, amelynek forgatókönyvét a véresszájú ügyész már akkoriban konstruálta. Ebből május 11-én a Kisalföld hangulatkeltő cikkben adott rágalmaktól hemzsegő ízelítőt.40 Május 23-án megkezdődött a koncepciós per, amelynek 14 vádlottja volt: 1. Földes Gábor, a Kisfaludy Színház főrendezője, 2. Tihanyi Árpád győri tanár, 3. Gulyás Lajos levéli református lelkész. Őket a demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésének bűntettével, valamint gyilkosságra való felbujtás bűntettével vádolták. A negyedrendű vádlott, dr. Varga Ernő ellen a vád: népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésének bűntette. Varga Ernő és a vád tanúinak kihallgatásán elhangzottakból az újságíró annyit közölt, amennyit jónak látott, inkább kommentárt fűzött az elhangzottakhoz.41 Dohy János igazgatóhelyettest tanúnak idézték be május 28-ra. Előző napon még vizsgáztatott és nyugodtan indult a kihallgatásra, nem is sejtve, hogy cinikusan tőrbe csalják.42 A tárgyaláson Varga Ernő igazgató már rabruhában jelent meg, és az ügyvédek szerint az akasztófa árnyékában állt. Dohy János igyekezett menteni Varga Ernőt (aki a debreceni akadémián tanítványa volt), és ez lett a veszte. Ott, a tárgyaláson letartóztatták és koncepciós pert indítottak ellene. A koholt vád egyik pontja szerint „véres kezével lázított”, hiszen keze, ruhája csupa vér volt, ezt a megfélemlített tanúk közül többen is látták. Dohy János terhére rótta a bíróság azt is, hogy követelte a sortűz körülményeinek kivizsgálását.43 Az egyik tanú, K. Papp József, a marxista tanszék vezetője megtehette, hogy részletesebben elmondja órákkal a vérengzés utáni utcai találkozásukat, továbbá azt is, hogy a forradalom alatt Dohy János burgonyával látta el K. Papp védőőrizetben levő, éhező családját. Ám hiába jellemezte Dohy Jánost „idealista felfogású”, de becsületes embernek, jó tanárnak K. Papp, és utána még 13 mentő tanú, akik ártatlanságát bizonyították, a dühtől tajtékozó véresszájú ügyész halálbünte195
