Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
7. Mezőgazdasági Akadémia (1954-1962)
tést kért a vádlottra.44 A bíró azonban megelégedett 10 évvel, aminek a felét Dohy János le is töltötte. A perekkel egyidejűleg, az FM 71 307/1957. számú utasítására zajlottak le a fegyelmi tárgyalások nyolc hallgató ellen. Csupán egy nem jelent meg közülük: Kováts Pál II. éves. Ő „a rendőrségi letartóztatás elől szökött meg”, mert részt vett a budapesti harcokban. A többiek ellen a vád: „Ausztriában járt”, „népi demokrácia ellenes kijelentést tett” stb., vagyis olyan cselekményeket, amelyeket akkoriban a lakosság bármely tagja elkövethetett. A fegyelmi tárgyalások igazolták: a hallgatók senkit nem bántalmaztak, senkivel nem erőszakoskodtak, csupán jelenlétükkel, békés felvonulásukkal fejezték ki véleményüket a szabadságért, hazájukért. S mikor már nem volt közhatalmi erő, a hallgatók igyekeztek a rendet fenntartani, az atrocitásokat megelőzni. Még az a vád is megdőlt, hogy Szász Árpád az ÁVH lovait Ausztriába vitte. A legsúlyosabb büntetést Musitz László n. éves hallgató kapta. Ő volt az, aki október 26-án reggel felolvasta a budapesti egyetemisták követeléseit egy autó tetejéről. Tettéért kizárták az összes hazai felsőoktatási intézményből. Két III. évest — Énekes Ferencet és Kováts Istvánt — avval büntették, hogy csak egy év múlva bocsáthatók államvizsgára. Pintér Imre és Szász Árpád n. éveseket egy évre kizárták az akadémiáról. A III. éves Réti József igazgatói megrovást kapott, és ösztöndíjának a felét megvonták két hónapra. Lappints Árpád II. éves megúszta „szigorú megrovás, végső figyelmeztetés”-sel. De bűnhődniük kellett azoknak a hallgatóknak is, akiket elkerült a fegyelmi vizsgálat. Őket az akadémián belüli lelki terror gyötörte: velük a „marxista tanszék vezetője, egy bizonyos K. Papp József, igazoló jelentéseket íratott. Ki mit csinált, hol volt a sortűz idején? — erre volt kíváncsi az egykori alföldi kubikos, majd tanár, s hosszú évekig a Tolna megyei pártbizottság első titkára” — emlékezik vissza dr. Réka Ferenc.45 A megmaradt oktatókkal szemben a hatalom bizalmatlan volt, s magával az intézménnyel szemben is, évtizedekig. Ezt előbb-utóbb kénytelenek voltak tapasztalni az új oktatók közül még azok is, akiket avval a pártmegbízással helyeztek Óvárra, hogy „csináljanak rendet”. 2. EGYETEMI JELLEGŰ AKADÉMIA A végtelenségig megalázott nemzet passzív ellenállása, a fagyos közhangulat arra kényszerítette az új hatalmat, hogy felülvizsgálja az előző évek politikájának kudarcait, az 1956-os forradalom követeléseit és levonja azokból a szükséges következtetéseket, hogy megfelelő intézkedésekkel meginduljon az akkoriban naponta emlegetett konszolidáció. A követelések közül elsősorban azok jöhettek szóba, amelyek nem érintették a dogmákat, már amúgy is érettek voltak döntésre, és egyúttal alkalmasak a gazdaságilag fontos rétegek megnyerésére, vagy legalábbis lojális magatartásának kieszközlésére. Az agrárpolitikában ekkor szabadabb, felfelé ívelő szakasz következett. Megszüntették a már korábbi ígéretnek megfelelően a kötelező beszolgáltatást, és megnyitották az utat — az egyéni gazdálkodásnak nevezett — családi gazdálkodás érvényesülése előtt. A kellő történelmi tapasztalatokkal rendelkező értelmiség megnyerése keményebb feladatnak bizonyult. Több reménnyel kecsegtetett a közeledés az egyetemi ifjúsághoz, akiknek a forradalmi követelései közül némelyiknak a teljesítése ideológiai engedmények nélkül is lehetséges volt, és ugyanakkor egybeesett a kormányzati törekvéssel. A mezőgazdasági akadémiai ifjúságot legközelebbről érintő követelés az egyetemi szintre emelés volt, a tanulmányi időtartam növelésével. 1957 júniusában megjelent 35. számú tvr. úgy rendelkezett, hogy a három mezőgazdasági akadémia — elnevezésük változatlanul hagyásával — egyetemi jellegű felsőoktatási intézményként folytatja működését. A tanulmányi idő: nappali tagozaton 4, levelezőn 5 év lesz. A tanterv megegyezik a gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági karának tantervével. Az államvizsgával a végzettek 196
