Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
5. Mezőgazdasági főiskola (1942-1945)
a hallgatók nem tudják pl., mi az analógia. Ezért „szükség van egy átfogó jellegű filozófiai tantárgyra, mint filozófiai alapvetésre ahhoz, hogy a hallgató az egyes tantárgyak összefüggéseit már a tanulmányai elején megértse”. Ez a stúdium, amely egyben a természettudományi alaptárgyakat is összekötné, a természetfilozófia lehetne.12 Vita folyt a Pedagógiai alapismeretek körül is. Kezdeményezője és meghívott előadója Szentiványi Béla — aki szociális érzékenységének több előadásban és írásban tanújelét adta — felhívta a figyelmet arra, hogy a gazdatiszt naponta találkozik munkatársként gazdasági cselédekkel, zsellérekkel, napszámosokkal, de nem tudja, hogyan bánjon a társadalom e legelesettebb és legkiszolgáltatottabb rétegével.13 E megállapítását egy 1928-ban, a végzett gazdászok körében lebonyolított közvélemény-kutatás teljes mértékben alátámasztotta: hasznos lenne, ha az üzemtan keretein belül ,,a munkásokkal és a cselédekkel való bánásmódra és a kapcsolatos szociális kérdésekre is kioktatnák a hallgatókat”.14 Az igény tehát világos volt: a vezetés lélektana és szociológiája kerüljön a tananyagba. A Pedagógiai alapismeretek elnevezés tehát nem fedi a tárgy tartalmát. Maga Szentiványi Béla is helytelenítette ezt, és előadásainak megjelölésére az „agropedagógia” címet ajánlotta.15 Vutskits másként vélekedett. Szerinte e tárgyra egyáltalán nincs szükség: „ha... az emberekkel való bánni tudás mikéntjét akarják a hallgatósággal megismertetni, ott van a négy éven át előadott gazdasági gyakorlat. Nagyváthy és Csondor az emberekkel való bánásmód irányelveit bele tudták a számviteli munkáikba illeszteni. Nincs ennek akadálya ma sem.”16 A társadalomtudományi — ezeken belül a jogi — tárgyak arányát eltúlzottnak tartja maga Vutskits is, és keresi említett művének kéziratában összevonásuk és óraszámuk csökkentésének lehetőségeit. A gyakorlati oktatás ügye most sem kerülhette el a vitát. Voltak, akik újból megpendítették, hogy vissza kellene térni az előzetes gyakorlathoz, amint ahhoz a skandináv országokban és Németországban több generáció óta változatlanul ragaszkodnak. (Az azonban elkerüli e nézet hangoztatóinak figyelmét, hogy — főleg a skandináv országokban — nem gazdatiszteket nevelnek nagybirtokok számára, hanem többnyire középbirtokosokat, farmergazdákat.) Faber György is az előzetes gyakorlat híve, de elismeri, hogy túl hosszúra nyúlna ezzel az oktatás időtartama, jóllehet számítani kell arra, hogy a közeli „jövőben az oklevelesek nagy része nem annyira uradalmakban, mint inkább kisgazdák körébe, falura kerül”.17 S ha nincs előzetes gyakorlat, a négy tanulmányi év gyakorlatából legalább egy felet a kisgazdaságokhoz szükséges gyakorlat megszerzésére kell szánni — javasolja Fejér Ferenc1*. Sass Gábor azonnal megnyugtatja Fejér Ferencet, hogy már a gazdasági akadémiai gyakorlat is felkészítette a falusi szolgálatra a hallgatókat.19 Legány Ödön — a „nagy tanári kar” neveltje, majd 1908 után a Növénynemesítés előadója — szerint nem ártott az a fiataloknak, hogy sok kézi munkát is végeztek. Most a 8 ( + 2 kertészeti) óra gyakorlat helyett 10 + 2 kellene az első évben. A n. és III. tanévben heti 4 óra gyakorlatra lenne szükség, de szigorúan megkövetelve! Azt is javasolja Legány Ödön, hogy a Növénynemesítés a Növénytermesztés után kerüljön csak a tantervbe.20 Összesen 67 tantárgy szerepelt a tantervben. Önmagában ez még nem lenne hiba, sőt, megteremthette volna a szakirányulás előfeltételeit. Specializálódásra az első főiskolai korszakban azonban még nem nyílott lehetőség.21 A javaslatok és az előző tanév tapasztalatai alapján a minisztérium az 1943/44. tanévre a Hl. évfolyamon a Gazdaságtörténet 4 óráját 2-re csökkentette, a Kertészet és szőlőművelés 2 elméleti óráját 3-ra emelte.22 A főiskola személyi és anyagi helyzete A tanulmányi idő, illetve a tantárgyak számának növekedése az oktatói létszám emelését tette szükségessé. Óvárra visszahelyezték Uzonyi Ferencet, áthelyezték Páter Károlyt és Beke Lászlót a keszthelyi akadémiáról, továbbá Molnár Béla és Szabó Gábor gazdasági középiskolai tanárokat a szarvasi, illetve a székesfehérvári középfokú gazdasági tanintézetből.23 Az oktatói kar így sem volt teljes, ezért egyes tárgyakat meghívott, illetve felkért előadók taní167
