Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)

5. Mezőgazdasági főiskola (1942-1945)

tottak. Az új tárgyak közül az első tanévben a Gazdaságtörténet, a Gazdasági földrajz és az Üzleti levelezés előadására Dudits Dénes, a Szociálpolitika oktatására pedig Bittera Miklós vállalkozott,24 jóllehet e témakörök messzire estek szakterületüktől, a többire az alábbi külső előadókat kérték fel 1942/43-ra:

Csíki László gazd. akad. r. tanárt: Népies mezőgazdasági oktatás módszerei, továbbá a Gazdasági szakoktatás szervezete c. tárgyakra,

dr. Prack László gazd. akad. r. tanárt: a Mezőgazdasági statisztika, valamint a Piackutatás c. tárgyakra,

Szentiványi Béla főjószágkormányzó, oki. gazda, oki. középisk. tanárt: a Pedagógiai alapismeretek,

dr. Lapacher Károly pénzügyigazgatót: a Pénzügyi jog,

Rátz Frigyes Ottó gazd. isk. igazgatót: a Méhészet és selyemhernyó-tenyésztés,

Kováts István városi főmérnököt: a Földmértan és kultúrtechnika és a Gazdasági építészet c. tárgyakra,

Béli Béla kísérletügyi adjunktust: a Meteorológia,

dr. Villax Ödön kísérletügyi igazgatót: a Növénynemesítés,

Olchváry István vk. alezredest: a Korszerű honvédelem kérdései,

Vendel Aladár erdőfőmémököt: az Erdészettan c. tárgyra.

A testnevelő tanár: Kovács Imre volt.

Jelentősen emelkedett a főiskola dotációja. Ebből sikerült két bérházat venni lakások céljára, de a főépület korszerűsítésére, bővítésére kapott 250 ezer pengőt nem tudták felhasználni építőanyag hiánya miatt.

Az új tantervnek könyvtári vetülete is volt, Révy Dezső hívta fel erre a figyelmet és jelentette be írásban is szakirodalmi igényeit, amelyek az új tárgyak bevezetéséből, illetve a régi tárgyak egyes fejezeteinek bővüléséből adódtak. Kérte azt is, hogy — 10 évi kiesés után — az Angewandte Botanik című referálólapot újra rendelje meg a főiskola.

Elodázhatatlanná vak főhivatású könyvtáros alkalmazása, mert a „tudományos” könyvtár állománya ekkor már jóval meghaladta a 30 ezer kötetet. A könyvtárosnak még az ifjúsági könyvtár kezelése is a feladata lenne.25 Erre azonban nem terjedt ki a fejlesztési keret, mint ahogy a pénzügyi és adminisztratív teendők növekedése sem járt együtt megfelelő létszámemeléssel.

Az akadémia utolsó tanéve három évfolyamának 125 hallgatója volt. Az első főiskolai évben a hivatalos statisztika 263 hallgatót tartott nyilván. E tanév I. felére 342-en iratkoztak be a négy évfolyamra, a II. félévre 287-en, a hivatalos statisztika azonban csak 163 hallgatóról tud.26

A hallgatói ösztöndíjak forrásai bővültek: 52 — tanári pályára és 23 gazdasági felügyelőnek készülő — hallgató jutott magas, évi 1200 pengős ösztöndíjhoz.

Rajtuk kívül fél vagy egész tandíjmentességet kapott az I. félévben 82, a II-ban 129 hallgató. Egyéb ösztöndíjakból és segélyekből további 6560 pengő támogatás jutott a rászoruló hallgatóknak.

Mindezeket Groffits és a tanári kar jóleső megelégedettséggel vehették tudomásul, ha nem árnyékolja be a mindennapokat egyre jobban a háború. „Az előadások egyébként a háborús viszonyok között is az egész tanév folyamán zavartalanul folytak... Szénszünetet sem kellett tartani” — mondta tanévi beszámolójában Világhy Károly prodékán —, de a fűtés gyenge volt, s ezért a tantermekben a padok alá deszkákat helyeztek.27

A tanári karból és a tudományos segédszemélyzet tagjai közül heten kaptak katonai szolgálatra behívót, Varga Ernő és Papp Zoltán pedig még a harctéren vannak. A tangazdaságból is többen katonáskodnak. A hallgatók közül az első félévben katona volt 37, a másodikban már 44.

Az első főiskolai tanévről szóló beszámolón, ami a következő tanévnyitó ünnepségen, 1943. október 3-án hangzott el — Világhy Károly prodékán szomorúan emlékezett meg arról, hogy a végzett hallgatók közül Bujáky József, Stettner Pál, Rátonyi György és Schneider Pál a harctéren hősi halált haltak.28

168