Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
5. Mezőgazdasági főiskola (1942-1945)
ről, hogy kiemelje az üzem dinamikai mozzanatait és előkészítse az üzemi tanácsadás oktatását”.6 Szembetűnő a társadalomtudományi tárgyak megnövekedett száma és aránya. Erőteljes térhódításukban több, mélyen a múltban gyökrerező tényező is közrejátszott. Alapításától, 1818-tól kezdve a tanintézet oktatási célja: nagybirtokok (beosztott) gazdatisztjeinek a képzése, a termeléstechnikai ismeretek magas szintű elsajátítása. Ugyanakkor a közgazdasági felkészültséget feltételező birtokpolitika, a kereskedelem a hozzá tartozó jogi ismeretekkel nem a gazdatiszt dolga volt, a tenterv tehát ezekből csak némi felületes áttekintést csepegtetett egyes tárgyakba. A második ok, pontosabban cél: a diplomás gazda általános tájékozottsága, műveltségi szintje emelésének a szándéka — szintén a múlt században gyökerezik. Az egyetemek a múlt század végéig, sőt: néhol még századunk első felében is elzárkóztak az „alkalmazott” tudományok befogadásától, mert a műszaki, mezőgazdasági, kereskedelmi stb. ismereteket mesterségként kezelték: csupán az alapozó természettudományi tárgyakat — a matematikától az állattanig — ismerték el, és ezeket a többi „tiszta” tudomány stúdiumaival (filozófia, történelem, földrajz, államtan, etika stb.) együtt tanították.7 S mivel az egyetemek húzódoztak sokáig a gyakorlati ismeretek felső szintű oktatásától, önálló főiskolák jöttek létre. E — szaktudományukat is felső fokon művelő intézmények — tudományuk társadalmi elismertetésére törekedtek, ehhez azonban be kellett bizonyítaniuk, hogy a főiskola is nyújt — a szaktudományi képzés mellett — olyan szintű általános műveltséget, mint az egyetemek. A társadalomtudományi tárgyak közül néhány (Mezőgazdasági szociálpolitika, Pedagógiai alapismeretek, Üzemi tanácsadás módszerei, A népies mezőgazdasági oktatás módszerei) avval az indokolással kapott helyet a hagyományos tárgyak mellett, miszerint nélkülözhetetlen a hallgatók szemléletének és ismereteinek szociológiai és lélektani-pedagógiai irányú formálása, mert már pályájuk kezdetén is szükségszerűen embereket bíznak a kezükre, mások pedig bekapcsolódnak az iskolán kívüli szakoktatásba, tanácsadásba. E tárgyak nem keltettek meglepetést azoknak a körében, akik ismerték azt a több mint két évtizede élő törekvést, hogy a hallgatókba beleplántálják az ember iránti érdeklődést és a társadalom iránti felelősségtudatot, hogy majdan e szociális gondolkodásmód hassa át magatartásukat.8 A jogi tárgyak növelése jelezte azt a kívánságot, hogy a minisztériumi és a mezőgazdasági kamarai szolgálatra is készítse fel hallgatóit a főiskola.9 Vajon milyen mértékben tehetett eleget az új tanterv a sokféle igénynek? Nincs tökéletes tanterv! Az összeállítás kezdetén nagy az egyetértés abban, hogy mi és mennyi kerüljön bele, az összhang akkor borul fel, amikor arról esik szó: mi maradjon el. A végső lépés, az órakeretbe foglalás nem más, mint Prokrusztész-ágyba fektetés. Úgy tűnik: most a tanterv készítői ezt elkerülték azzal, hogy utat adtak minden szempontnak és kívánságnak. Az óraszámok ennek következtében ijesztően magasak lettek: heti 50—55 között mozogtak. A tantervnek természetesen akadtak méltatói és bírálói is. Előbbiek közül kiemelkedik Faber György, aki „A négy éves mezőgazdasági főiskolák” című munkájában10 nagy ügybuzgalommal ismertette és kívülről pozitívan értékelte a tantervet; csak igen visszafogottan tett egy-két megjegyzést. Vutskits György két tanév tapasztalataival a háta mögött — már több bírálnivalót talált belülről, úgy is, mint az előmunkálatok résztvevője: 1941-ben, még minisztériumi kötelékben volt, amikor fentebb említett „A gazdasági akadémiák átszervezésének kérdéséhez” című művecskéjében foglalta össze nézeteit és javaslatait, amelyek részben megvalósultak. Akadt azonban olyan javaslat is, amelynek jelentősége nem csökkent, az új tanulmányi rend, a végleges tanterv mégis mellőzte. így pl. „nincs tanszéke a »Kertmagyarország« propagálása idején a didaktikai szempontból is oly fontos kertészet című tárgynak” — írta 1944 őszén készült kiadatlan „A jogi oktatás problémája a mezőgazdasági főiskolákon” című munkájának kéziratában.11 A filozófia oktatását is hiányolja Vutskits: a felsőfokú szakemberképzésből nem hiányozhat a tudományos gondolkodás fogalmainak, szabályainak, módszereinek az ismertetése. Megemlíti, hogy 166
