Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
4. Az akadémia a trianoni békeszerződés után (1920-1942)
kezelte a könyvtárat, s már-már kezdte megismerni a könyvtári munka lényegét, 1927-ben — rendkívüli akadémiai tanár létére — a szarvasi mezőgazdasági középiskolába helyezték. Bánvárth — nyilván a fentiekből okulva — az akadémia jó hagyományát felelevenítve most nem a „jegyzőt közvetlenül megelőzőleg kinevezett tanár” gondjaira bízta a könyvtárat (amint azt a szervezeti szabályzat első helyen ajánlja), hanem Gróf Bélára, a legnagyobb „irodalomfaló” kollégájára, aki mint két folyóirat szerkesztője, egyetlen napon sem nélkülözhette a könyvtárat és némi bibliográfiai ismerettel is rendelkezett, remélhető volt, hogy feladatát magas színvonalon látja el.174 Gróf Béla alig mérte föl a könyvtár helyzetét és vette számba a teendőket, amikor elhunyt Bánvárth Sándor, s ezért Groffits Gábor, az új igazgató bemutatkozásakor hallott a könyvtárról — mint a legnagyobb gondról. Zalka Zsigmond, aki — Bánvárth halála után — néhány hétig mb. igazgatóként vezette az akadémiát, Groffitsot üdvözlő rövid beszédében hívta fel figyelmét az akadémiai dotáció elégtelenségére és külön kiemelte, hogy „a tanári könyvtár rendezése és annak további pontos vezetése szorul sürgős megoldásra, s e célra egy kisegítő könyvtárosra van szükség”. Továbbá reméli a tanári kar, hogy mind a dotáció, „mind a könyvtár vezetése terén új igazgatónk alatt javulás fog bekövetkezni” .175 A minisztérium tudott a könyvtári gondokról, és „gyorssegélyként” 1930 májusában egy ,,nagy” gazdasági népkönyvtárat adományozott az akadémiának. E 155 kötet (a hozzá tartozó szekrénnyel) nem orvosolta, nem pótolhatta a hiányokat, hiszen a külföldi irodalom volt igen hézagos, és a most kapott szakkönyvek már megvoltak amúgy is az állományban. E „népkönyvtár” kezelése is Gróf feladatköréhez tartozott.176 Alig iktatták be Groffitsot, máris kénytelen közölni a tanári karral, hogy „a költségvetés 10%-kal redukáltatott, s így az egész vonalon ehhez kell alkalmazkodni, miért is a könyvtár részére is csak a múlhatatlanul szükséges lapok hozhatók meg”.177 A maga részéről azonban gondoskodik arról, hogy a könyvtár helyhiányát megszüntesse. így Gróf Béla 1931. május 31-én örömmel jelenthette a tanári ülésen, hogy „a tanári könyvtár az igazgató által berendezett tágas helyiségbe átköltözött”. De rövidesen azt is bejelentette, hogy mintegy ezer kötet hiányt állapított meg. Ezek visszaszerzésére lépéseket tett. Gróf szorgos könyvtároskodásának megmutatkoztak az eredményei. A könyvtár — miként a múltban is — ismét méltó helyet foglalt el az akadémia életében. A tanári kar megelégedettségét fejezte ki ezért és javasolta: az FM engedélyezzen tiszteletdíjat Grófnak a könyvtár kezeléséért, továbbá Világhynak a jegyzői teendők ellátásáért.178 A könyvtári állomány szépen gazdagodott. Amíg 1927-től 1930-ig évente csupán 500—600 kötettel gyarapodott (ebből is 60—80 ajándékként érkezett). Gróf 1930 és 1934 között évente ennek a kétszeresét, 1200—1300 kötetet iktatott állományba. A könyvtári teendők ily módon megsokszorozódtak, és a követelmények is megnövekedtek. Az állomány gyarapítása, a leltározás, katalogizálás, a pénzügyi elszámolások stb. és a tanrendbe iktatott „könyvtári órák” — vagyis a kölcsönzés ellátása meghaladta azt a határt, amit egy tanár — mellékesen — vállalhat. Ezért tanszéki munkatársát, ifj. dr. Göllner János tanársegédet szerette volna bevonni a munkába, ő azonban arra számított, hogy önkéntes éveinek leszolgálására be kell vonulnia. A minisztérium ezért Debrecenből Révy Dezső tanársegédet 1931 decemberében Magyaróvárra helyezte. Révy azonnal munkába is állt, és gyorsan elvégezte a Gróf által rá bízott teendőket.179 A tanári könyvtár tehermentesítésére és az ifjúság kérésére Groffits a konviktusban „kisebb könyvtár létesítését vette tervbe”, és ennek állományát rendszeresen bővíteni kívánta. Bemutatta az ifjúság által összeállított jegyzéket a tanári testületnek, és kérte véleményüket, illetve a jegyzék kiegészítését újabb címekkel.180 Révy Dezső időközben befejezte a teljes állomány átleltározását. Ehhez a művelethez minden könyvet kézbe kellett venni, ami avval a haszonnal járt, hogy Révy megismerkedett az állománnyal. Ezt megtehette volna úgy is, hogy ő csupán előkészíti a munkát, a leltárkönyv rubrikáinak a kitöltését pedig másra bízza. Csakhogy ez az „ímoki” munka is bizonyos nyelvtudást és intelligenciát kívánt. E meggondolás vezethette Gróf Bélát arra, hogy 1934 januárjában javasolja: a könyvtár szolgálatába 141
