Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
4. Az akadémia a trianoni békeszerződés után (1920-1942)
alább államsegélyt kap — évi 400 pengőt —, de akadtak, akik tudásvágyból kérték alkalmazásukat. Nem lehetetlen, hogy közrejátszott ebben az új igazgató tudományos tekintélye, továbbá az, hogy törődött fiatal kollégáival, felfedezte a tehetségeseket, és adott nekik értelmes feladatot, ötletet. Kezdeményezésére így jött létre olyan mű, tudománytörténeti szempontból is figyelemre méltó kiadványfajta, amelyet ma már klasszikusként emlegetnek: a ,,Mezőgazdaság számokban”. Ennek gondolatát 1931. november 23-i tanári ülésen vetette fel Groffits. Azt tapasztalta, hogy a hallgatóság ,, számolási műveletekben nagyon hiányos képzettséget mutat ’ ’. Indítványozta, hogy a tanári kar a maga tárgyában hangsúlyozottan foglalkozzék a hallgatósággal, ,,a különböző mezőgazdasági számításokra” nagyobb figyelem fordíttassék. A tanári kar helyesléssel fogadta Groffits szavait, aki egy mezőgazdasági számtani példatár összeállítását látta szükségesnek. A munkával a műszaki tanszéken működő Rázsó Imre gépészmérnök-gyakornokot bízta meg, aki egyben okleveles gazda is. Kérte: ki-ki közölje a példatárba felvételre javaslatát.166 Az óvári hagyományoknak megfelelően, a tanári kar tagjai előadói voltak az ismeretterjesztő előadásoknak, bár — különösen a téli gazdasági előadások hóban-fagyban — igen fárasztóak voltak, hiszen a távoli falvakat, a tanyavilágot, az előadások színhelyét legtöbbször rossz utakon, órákig tartó szekerezéssel lehetett csak elérni. Ezekért 1931-ben 10 P előadói díj járt — ami vásárlóértékben ,,a múlthoz képest... minimális összeget képvisel” —, amint rögzíti a május 30-i tanári ülés jegyzőkönyve. Ugyanekkor kérik, hogy ezt az összeget ne csökkentse a miniszter. De csökkentette!167 Ezután már csak 5 pengőt kaptak a tanárok, akik olykor németül adtak elő.168 A külföldi tudományos kapcsolatok fenntartásában — a posta játszotta a legfőbb szerepet: a tanári kar közleményei így eljuthattak külföldre, és a határokon túlról is igénybe vehették Óvár legkiválóbbjainak szaktudását. A bécsi börze poloskás búza és ebből készült lisztre vonatkozó véleményt kért Óvártól: a választ Bittera és Gróf adták meg.169 A legtöbb külföldi meghívást is Bittera kapta: Sepsiszentgyörgytől Berlinig szívesen hallgatták előadását, a minisztérium ezekre az „eltávozást” készséggel engedélyezte, mert legtöbbször nem került pénzébe.170 Ekkoriban kapcsolódott be Vutskits György minisztériumi megbízással a mezőgazdasági jogi nemzetközi összehasonlító munkálatokba is.171 A külföldi tudományos kapcsolatok módjai-formái közül a legfontosabb: a személyes látogatások, eszmecserék, kongresszusokon való részvétel lehetőségei egyébként a válság évei alatt sem javultak. Pl. Gratz Ottó, a Tejgazdasági Kísérleti Állomás igazgatója nem jutott el a londoni tejgazdasági világkongresszusra 1928 májusában, holott két előadása is szerepelt annak napirendjén. Az egyik a mezőgazdasági szakoktatásról, a másik a vajkészítéssel kapcsolatos hipotézisről szólt. „A külföldi szakemberek különös sajnálattal állapították meg a széles körben ismert magyar tudósok: Gratz Ottó és Weiser István hiányát, akiknek kiutazását a minisztérium nem tette lehetővé” — írta Konkoly Thege Sándor, aki az OMGE képviseletében vett részt a kongresszuson.172 Buday Barna az OMGE igazgatóválasztmányi ülésén mutatott rá arra, hogy a fiatalabb generáció tehetségének kibontakoztatásához nélkülözhetetlen tanulmányutakhoz nehezen jutnak hozzá a mezőgazdasági oktatói-kutatói kar ifjú tagjai, Hutyra Ferenc, az Állatorvosi Főiskola rektora pedig a felsőházban tette ugyanezt szóvá. Az elhangzott indítványra a VKM 1928. június 28-i rendelete a pályázók körét az akadémiát végzettekre is kiterjesztette, de — amint erre Groffits rámutatott — igen gyéren jutottak ösztöndíjhoz a mezőgazdasági érdeklődésű pályázók: 1928/29-ben az ösztöndíjasoknak csupán 0,5%-a, 1929/30-ban 3,8%-a kutatott mezőgazdasági témát.173 A könyvtár Az ínséges időket a könyvtárak sínylik meg a legjobban: elmarad az állomány gyarapítása, sok éve járó folyóiratokról kell lemondani, s ezek később már nem is pótolhatók. De nem jut pénz újabb polcok és egyéb bútorok vásárlására. A nélkülözhetetlen korszerűsítés halogatása és végül a helyhiány oda vezet, hogy már a meglevő állomány használata is egyre nehezebbé válik. Ilyen helyzetben egy tapasztalt és a gyűjteménnyel együtt élő könyvtáros ideig-óráig még talál áthidaló megoldásokat, a húszas években azonban egymást váltogatták a könyvtárosok; Uzonyi Ferencet is — aki 1922 óta 140
