Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
1. Az óvári gazdaságbéli intézet (1818-1850)
mény utolsó sorai így hangzanak: „Mennyi reményre hatalmaz fel minket eddigi eredményes tudományos működése alapján dr. Libbold [!sic], aki az intézet vezető professzoraként fog tevékenykedni — amit a külföldi Schwerz-féle más hazai intézet hasonló állására invitálásnál többre tartott?”44 Liebbald kezéhez csak 1818. szeptember végén jutott el az Oekonomische Neuigkeiten ominózus 44. száma a róla szóló fura megjegyzéssel. Kínosan érintette a sajtóban megjelent ostoba „csúsztatás” — és emiatt október 19-én levelet írt Schwerznek, amelyben sajnálkozását fejezte ki. Közölte: nem tudja, ki lehet a közlemény szerzője, de az illető — neve helytelen írásából következtetve — nem is ismerheti őt. Továbbá megjegyzi, ő csupán 1818 júliusában értesült R. R Thaer úrtól (nyilván elírás és Albrecht Philipe-ről, Albrecht Thaer kisebb fiáról van szó, aki 1817-től hosszabb ideig Keszthelyen, a Georgikonban tartózkodott)45 édesapja 1818. február 13-án hozzá írt leveléből arról, hogy „öntől [ti. Schwerztől], akivel erről beszélt, vagy közvetlenül a király őfelségétől a továbbiakat várhatom. E hírt néhány barátommal közöltem avval a megjegyzéssel, hogy az én mostani kedvező és megtisztelő helyzetemben egy efféle ajánlattal mit sem tudnék kezdeni. ’,46 A levél nem elégíthette ki Schwerzet, hiszen a bajt keverő közlemény a sajtóban jelent meg. Schwerz is nyilvánosan reagált. 1818. október 20-i keltezéssel ismerteti a hohenheimi intézetet, és ennek végén teszi fel a kérdést: hogyan került az óvári intézetet ismertető cikkbe (a lap 44. számába) a Libbold [!sic] professzorral kapcsolatos kitétel? „Szükségesnek látjuk közölni, hogy Libbold sem a württembergi gazdasági egyesület központjától, sem a hohenheimi intézettől nem kapott meghívást, ami által az Albert herceg-féle intézet elesett volna ettől [ti. Liebbald alkalmazásának] az előnyétől. Sikerült találni olyan hazai (német) tanárokat, akik megfelelő tudással rendelkeznek.”47 Schwerz mondatai darázscsípésként hathattak és arra kényszerítették Liebbaldot, hogy Ch. C. André szerkesztőhöz, személyes ismerőséhez forduljon, akinek valamiféle szerepe — a felületességtől (lásd Libbold) a kétes jóindulatú szándékig — volt az ügyben. „Tiszteletreméltó Barátom!” — szólítja meg Liebbald a szerkesztőt, és — hivatkozva az Oekonomische Neuigkeiten 44. számának közleményére, elküldi a Schwerzhez írt levél másolatát, amelyet „azt hiszem, hogy tolakodó színben feltüntetett személyem” tisztázása érdekében a szerkesztőnek közzé kell adnia. Liebbald 1819. január 20-án kelt levele egy ugyanazon a napon kelt közleménnyel együtt jelent meg a folyóiratban. Ebben az óvári főhercegi gazdasági intézet közli, hogy aggodalommal olvasták az Oekonomische Neuigkeiten, a Vaterländische Blätter és a Pressburger Zeitung ama cikkeit, amelyek az „alig napvilágot látott intézetet megtisztelendő” olyan várakozásra késztették az olvasókat, miszerint az intézet egyedüli törekvése az, hogy „azonnal a megnyitó napjaiban túlszárnyalja a hasonló intézeteket, vagy legalábbis rivalizáljon velük”. Az intézetnek nincsenek ínyére e közlemények és kéri a közönséget: ne adjon hitelt ezeknek. Az efféle — névtelen — cikkek mögött hátsó szándék — hiúság, önzés stb. — vezeti a tollat. „Az új intézet a megalapozott dicséretre csak akkor tart igényt, ha növendékei, mint valóban erkölcsös és a mezőgazdaságban hasznos individuumok kilépnek az életbe.”48 A történtek után mit tehetett Liebbald? 1819. február 20-án lemondott állásáról, mert — mint a Hesperus közli — „így látta jónak”. A szerkesztő a rövid hírhez hozzátette: „Kár, hogy ismereteit és tapasztalatait nem hasznosítja tovább a most alapított intézetnél.”49 A sajtó közleményei ártottak a fiatal intézménynek: — bizonyára nem véletlen, hogy 1819 őszén estik 10 új növendék jelentkezett felvételre. A vezető tanári posztot Klingensteinre ruházták, de 1819 decemberében ő is eltávozott. Új tanárokkal erősítették meg 1819 októberében az intézetet: Kanyó Mihály a béllyei uradalom addigi mérnöki adjunktusa50 majd matematikát és a földmérést oktat 1839. februárig, nyugdíjazásáig. Orkoni Orkonyi Adolf Sziléziából érkezett Óvárra, hogy az állattenyésztést és a baromorvoslást oktassa — nyilván Liebbald távozásának köszönhette tanári állását. Az osztrák születésű Schachner Károly az 1819 decemberében eltávozott Klingenstein utódjaként 1820 januárjától tanította a mezőgazdaságtant, és egyben ő lett a vezető tanár is. Ugyancsak 1820-ban kezdett tanítani az osztrák Fritz János erdőművelést, továbbá a magyar Zallekker Antal szeszfőzést. Mindketten egyben uradalmi tisztek is voltak.51 Ez lehet a magyarázata annak, hogy a professzor javadalma azonos volt az I. osztályú 14
