Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
1. Az óvári gazdaságbéli intézet (1818-1850)
uradalmi gazdatisztével. A kor gyakorlatának megfelelően a viszonylag alacsony — évi 840 forint — fizetést szolgálati lakás, kert, az uradalom által tartott szolgálati lovak és az alábbi természetbeni juttatások egészítették ki:52 Egységár (forint) Összesen (forint) 36 akó sör 4,20 (1 akó = 56,59 liter) 151,20 24 mérő búza 3,72 (1 mérő = 61,487 liter) 89,28 36 mérő rozs 2,66 95,76 4 mérő tengeri 2,13 85,20 8 öl szerszámfa 12,-96,-16 öl puhafa 7,-112,-3 tehén tartása 63,-189,— Összesen 818,44 Az első publikált tanterv Az intézet indulásakor, 1818-ban csupán ideiglenes, belső használatra szánt tanterv volt, s ez is — Liebbald, majd Klingenstein távozása után — változhatott. Az első hivatalos tantervet 1820. szeptember 1-jén tette közzé programjában a „igazgatóság”, amely — mivel igazgató nem volt — feltételezhetően a két kurátorból és az első professzorból állhatott. A közlemény szerint a téli félév november 1-jén kezdődött, és csupán ennek a félévnek a tárgyai és heti óraszáma volt kötött. Első évfolyam, téli félév: 1. Mezőgazdaságtan (első rész), Leopold Trautmann53 szerint 4—6 óra. 2. A mezőgazdasági építészet elemei, építészeti rajz és számítási gyakorlat, 3—4 óra. 3. Számtan és mértan, 4 óra. 4. A növénytan elemei, 2 óra. 5. Állattenyésztés és állatgyógyászat, 4 óra. 6. A sörfőzés és szeszégetés, továbbá a sajtkészítés elmélete, 2 óra. A második évfolyam, téli félév: 1. Mezőgazdaságtan (második rész), Trautmann szerint 4—6 óra. 2. Mezőgazdasági vízépítés, költségvetési tervezettel, 2—4 óra. 3. Mértan, 2 óra. 4. Állatgyógyászat, 4 óra. 5. Erdészet, erdőgazdasági számítási gyakorlattal, 2 óra. A mezőgazdasági számvitel előadásait külön tartották az uradalom gazdasági hivatalaiban, ahol egyúttal a gyakorlatban is bemutatták a könyvelés menetét. A téli délelőttökön az elméleti tárgyakat hallgatták az I. évesek heti 19—23, a II. évesek 14—18 órában, a napvilág további órái a gyakorlaté voltak. A majorban az állatok — lovak, szarvasmarhák, juhok — gondozása, takarmányozása mindennapi feladat volt; a sörfőzésre, pálinkaégetésre is ügyelni kellett. Mindezeket a váltakozó beosztású hetesi szolgálat keretében tanulták meg a hallgatók; a látottakról és tapasztaltakról naplót vezettek. Heti 60 óra elfoglaltságot feltételezve, a gyakorlati oktatásra heti 37—41, illetve 42—46 óra esett a téli félévekben, tehát az időmérleg még ekkor is a gyakorlat javára billent, a nyári félév pedig (szinte teljesen) a gyakorlaté volt. A hallgatóknak a tangazdaságban meg kellett tanulniuk mindazokat a „kézfogásokat”, amelyeket majdan a béresekkel, cselédekkel végeztetnek, sőt: meg is kell sokszor majd mutatniuk a helyes módszereket, hiszen ekkoriban a földművelésből élő jobbágyok ismeretei is alacsony szinten álltak.54 A fentiekből következik, hogy a nyári félév ,,tanrendjét” a mezei munkák és az időjárás határozták meg. Ha néhány üres óra (az időjárás jóvoltából) mégis adódott, azokat egy-egy „jelentősebb” 15
