Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola - Testületi ülések, 1974
1974. október 8., Főiskolai tanács rendes ülése - 1. Tájékoztató a Főiskola szervezeti korszerűsítéséről. Előadó: Kanczler Gyula, az Oktatási Minisztérium Műszaki Egyetemi és Főiskolai Főosztályának vezetője.
27 társak; ezekkel a kérdésekkel is. En nem tartom egyértelműen világosnak azt, amit József elvtárs mondott, hogy nálunk nincsenek ilyen óraelosztási problémák, tantárgyi, órakeretek és igy tovább. Akik részt vettek korábban, különösképpen az első tantervek kialakításánál, tudják, hogy késhegyre menő harc folyt többek között a Felsőfokú Gépjármüközlekedési Technikumban, hogy két óra ide, vagy két óra oda kerüljön. Es sokszor nem tudtuk házon belül ezeket a kérdéseket eldönteni, minisztériumi segítséget kellett kérni ahhoz, hogy ebben a kérdésben döntsünk. Tehát vannak ilyen problémák és azt hiszem, a más felsőoktatási intézményekben, különösképpen az egyetemen, még most is megmutatkoznak és valóban úgy van, hogy mindenki a saját tárgyát tartja a legfontosabbnak és ezért tulajdonképpen megvetni sem lehet senkit. Ami a szervezeti felépítésre vonatkozik, az egyes intézetek tartalmi kérdéseire, én nem tudom egyértelműen elfogadni jelenlegi ismereteim alapján azt a javaslatot, amelyet Kanczler elvtárs emlitett és gondolom, hogy ez nem is lehet végleges javaslat. De megmondom őszintén, én barátkozom Kisbakonyi elvtárs javaslatával az egyes intézetek kialakításával kapcsolatban. Bizonyos vonatkozásban ugyanis talán könnyebb gépészetre ás nem gépészetre bontani, tehát üzemeltető, üzemi szakos mérnökökre bontani a hallgatóságot a közlekedésben, de én azt hiszem, hogy üzemi vonatkozásban nem állnak ők szakmailag olyan közel egymáshoz, különöská pen a postaüzemi szakot is véve alapul, mint általában az egyes közlekedési ágazatok. Most nem akarok arra hivatkozni, hogy a szakmai irányítás szempontjából is igyekeztek rendezni ezeket a kérdéseket, igy többek között a közúti közlekedést, az egész közúti közlekedés egy szakmai felügyeletet alkot és természetesen ugyanez a helyzet a vasúti közlekedésnél is, ami még lényegesen zártabb rendszerben működik, mint a közúti közlekedés. Es hogy ebben a vonatkozásban további tendencia van a KPM vezetése részéről, azt igazolja az is, hogy a közelmúltban megtörtént például a két kutatóintéz etilek összevonása is, ami az Útügyi Kutató Intézetből ős az Autóközlekedési Kutató Intézetből alakult KÖTUKI néven. Bizonyos vonatkozásban nem is lehet a pályát a járműtől elválasztani és én azt hiszem, hogy nekünk a_közel jövőben a tananyag korszerüsitásánél lesznek olyan feladataink,^ hogy nagyon bátran hozzá kell nyúlni az üzemi szakok tartalmi kérdéseihez. Es ha ott ezeket a tartalmi kérdéseket megfelelően tisztázni tudjuk, akkor mégis csak azt mondhatjuk, hogy talán az egj/es ágazatok szakemberei állnak közelebb egymáshoz, mint pld a gépész és a ■ostaüzemi. La megnézzük a vállalatokat, a vállalatok felépítését, megállapíthatjuk, hogy általában az autóközlekedésnél megyei vállalatok alakultak ki, a budapestit kivéve. Vegyes profilú vállalatok alakultak ki, ahol ott van a tehergépjármű, az autóbusz, ott van a forgalomszervezés, forgalomirányítás és igy tovább. Tehát tulajdonképpen a vállalatokon belül is igen nagy erőfeszítésbe került a vállalat vezetésének, hogy megszüntessék a műszak és a forgalom közötti ellentéteket. Ezért azt mondom, hogy gondolkodni kell azon, hogy oktatás szempontjából nem kellene-e követnünk a gyakorlatban kiala-^ kult példát. Magyar Bála elvtárs említette itt, mi lesz a járműgyártás kérdésével. Minthogy a jármű szorosan hozzátartozik a közlekedési ágazathoz, a közúti közlekedéshez a közúti jármüvek, a vasúti közlekedéshez pedig a vasúti jármüvek, én nem látok ebben különösebb ellentétet, ellentmondást.
