Vajk Ádám (szerk.): Végrendeleti sorozatok - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Segédletek 4. (Győr, 2004)
Bevezetés
A teljes iratanyag 2,8 iratfolyómétert tesz ki 14 raktári egységben (doboz). A dobozokban az iratokat fraktúr állapotban tároljuk. Repertóriumunkban az újonnan kialakított raktári rendben ismertetjük az iratanyagot, ugyanakkor felhívjuk kutatóink figyelmét, hogy hivatkozáskor nem a raktári rendre (értsd: dobozokra és azok számaira), hanem az iratanyag saját szerkezetére, vagyis a folyószámokra ajánlott hivatkozni. Publikációban az alábbi hivatkozási forma ajánlott: Egyházmegyei Levéltár - Győr. A győri káptalan magánlevéltára. Végrendeletek. Sorszám. Módszertani megjegyzések A végrendeleti sorozatok kutatóinak lehetőségeit elsősorban a szövegek nyelve befolyásolja. Mint régi katolikus egyházi dokumentumok esetében legtöbbször, a sorozatok zömmel latin nyelvű forrásokat őriztek meg, ez volt az egyházmegyék (és 1844-ig az egész ország) hivatali nyelve a XIX. század végéig. Az ország nyugati határvidékéről - lényegében a mai Burgenland területéről - azonban rendszeresen német nyelven is érkeztek Győrbe iratok, világiak hagyatéki ügyeiben pedig a német mellett magyar nyelvűek is fennmaradtak. Az iratok felhasználásának körét csökkenti az is, hogy minden papi személynek csak utolsó állomáshelye vagy javadalma szerepel bennük, nyugalmazott papok esetében sokszor még az sem, mert a kortársak elhunytával már egyszerűen senki sem emlékezett rá. Számos alkalommal a megmaradt iratanyag hiányosságai miatt nem lehet kideríteni az elhunyt utolsó állomáshelyét, az egyházmegyei sematizmusok pedig csak az 1770-es évektől nyújtanak ebben segítséget. A sorozatok - de különösen a püspöki végrendeletek - messze túlmutatnak az egyházmegye jelenlegi határain. Egyrészt vonatkoznak a Győri Egyházmegyétől 1777-ben elcsatolt területekre, vagyis a jelenlegi teljes Szombathelyi Egyházmegyére és a Veszprémi Érsekség pápai főesperességére, valamint az 1920-tól Ausztriához, 1945-től Csehszlovákiához (ma Szlovákiához) tartozó területekre. Kevéssé ismert, hogy a Lajta-folyó és a Lajta-hegység között fekvő öt mezőváros (a korabeli forrásokban oppidum), amelyeket Magyarországtól Alsó-Ausztriához csatoltak a XVI. században, szintén a győri püspök joghatósága alá tartozott egészen 1785-ig, amikor VI. Pius pápa a Bécsi Főegyházmegyéhez csatolta.5 5 Az öt mezőváros Au, Hoff, Mannersdorf (Menyhárt), Somorja-Sommerein és Zillingdorf. Vö: Nagy Imre: A Lajta mint határfolyam. Századok 5 (1871) 369-387. és 449-464., Magyarország történeti helységnévtára. Moson megye (1773-1808). Szerk.: Szaszkóné Sin Aranka. Budapest, 1993. 15.Györffy György. Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza III. Budapest, 1998. 150., 157. és 179. és Egyházlátogatási jegyzőkönyvek katalógusa 6. Győri Egyházmegye. Szerk.: Dóka Klára. Budapest, 1998. 28. Egyházigazgatásilag 1785-ben VI. Pius pápa rendezte a területet, aki az itt működő öt plébániát átcsatolta a Bécsi Főegyházmegyéhez. Kiadása: Beiträge zur Geschichte der Diözese St. Pölten. Jahrbuch für Landeskunde von Niederösterreich - Neue Folge 52. Wien, 1986. 312-313. 8
