Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
IV. "Az jó és hű szolgákat". Az udvari társadalom
Az UDVARI TÁRSADALOM 263 A familiárisi kapcsolat legkomolyabb hasznát azonban sokszor nem is az eddig fölsorolt anyagi juttatások, hanem a dominusz által kínált támogatás, kapcsolatrendszer és karrierlehetőségek jelentették. Torquato Tasso emiatt Malpiglio című dialógusában a XVI. század végén úgy határozta meg az udvart, mint „dicsőségre egybegyűlt emberek gyülekezetét”.101 Ezért írta Vitnyédi István is 1661-ben Zrínyi Miklósról: „Hozzá hasonlót az én szükséges oltalmomra hol találhassak, csak nem is gondolkodom, mert egy saeculumban egy phönixnél több nem szokott lenni”.102 A kapcsolat másik oldaláról pedig Batthyány Ádám így írt: „Szolgáim mellett méltó, hogy fogjak, mivel azért szolgál, hogy oltalommal legyenek nékie”.103 Különös jelentősége lehetett ennek akkor, ha például egy familiáris fogságba esett. Sokuk csak uruk segítségével volt képes előteremteni azt az összeget, amely váltságdíja kifizetéséhez kellett. Nagyon jellemző, hogy amikor Batthyány Ádám udvari hadnagya, Palotai Miklós 1649-ben a budai Csonkatoronyban raboskodott, rajta keresztül rabtársainak egész sora fordult Batthyány Ádámhoz, és ígérte magát szolgálatára.104 Többnyire a szolgálaton keresztül vezetett az út az állami hivatalokhoz is. A dominusz ugyanis familiárisait juttatta az általa betöltött tisztség hatáskörébe tartozó hivatalok élére. A főispánoknak komoly befolyásuk volt az alispánok és szolgabírák megválasztásában,105 a kerületi és végvidéki főkapitányoknak pedig a végvári kapitányok és tisztek kinevezésében. Egy Esterházy Miklósról készült egykorú jellemzés külön kiemelte, hogy a nádornak gondja volt „szervitorait előléptetni, és már sokukat kapitányságra juttatta”.106 Erre vonatkozó följegyzéseket Batthyány Ádám konvencióskönyve is tartalmaz. Dániel Lajos négylovú familiáris például öt év szolgálat után, 1635-ben szécsiszigeti várkapitány lett, Szarka Lajos pedig, aki három éven át három lóval szolgálta urát, 1638-ban kapornaki várkapitány.107 Természetesen mindkét vár a Batthyány Ádám által irányított Kanizsával szembeni végekhez tartozott. 101 Idézi: Vígh Éva: Éthos és kratos között. Udvar és udvari ember a 16-17. századi Itáliában. Bp. 1999. (Doktori mestermunkák) 47-48. 102Vitnyédi István levele Keczer Menyhértnek, Sopron, 1661. nov. 23.: Vitnyédi: Leveleskönyv I. 194. 103MOL P 1315. 1. cs. f. 784. Vö. Varga J.: Szervitorok 182. 104P1. Palotai Miklós levelei B. Á.-nak, Buda-Csonkatorony, 1649. febr. 24.-nov. 13.: MOL P 1314. n° 35688-35691. 105Dominkovits: Főúri familiárisok 513-523.; Dominkovits: Mozgásterek 37. 106Podhraczky: Esterházy 380. 107Konvkv I. p. 77., 80. Vö. BÁFF.
