Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
IV. "Az jó és hű szolgákat". Az udvari társadalom
264 ,Az JÓ ÉS HŰ SZOLGÁKAT A szolgálat hossza A Batthyány Ádám udvarának tagjairól készült összeírások rendszeressége108 lehetővé teszi, hogy segítségükkel megállapíthassuk, mennyi ideig tartott egy-egy familiáris szolgálata. Természetesen még sok esetben így is hiányosak az adataink, például azért, mert lehet, hogy olyanok, akik az udvariak között esetleg csak egy-két évben bukkannak föl, hosszú ideig szolgáltak Batthyány valamelyik hadnagyságának katonájaként (róluk azonban nem készültek az udvariakhoz hasonlóan rendszeres összeírások). Az összeírások következetes készítését jelzi azonban, hogy csak elvétve találni olyan esetet, hogy valakiről ne időben folytonos adatsor lenne, hanem az illető csak több év különbséggel bukkan föl egy-egy jegyzékben. (Ha ritkán mégis így van, gyaníthatjuk, hogy két azonos nevű, de különböző személyről van szó, például apáról és fiáról.) A táblázatba rendezett adatok (6. táblázat) azt bizonyítják, hogy az udvarban meglehetősen nagy volt a jövés-menés. A familiárisok harmada csupán egy évig maradt (tehát egy év forrásaiban tűnik föl), három éven belül pedig több mint felük elhagyta az udvari szolgálatot. Jellemző módon a rövid ideig szolgálók aránya az inasok között volt a legnagyobb (felük két évnél nem maradt tovább), de az étekfogók, a familiárisok és a deákok szolgálati idejének eloszlása sem különbözik jelentősen, legfeljebb annyiban, hogy a tíz évnél tovább szolgálók között étekfogók alig voltak, hiszen előbbutóbb familiárisokká váltak. Mindez részben annak köszönhető, hogy a rövidebb időre vállalt udvari szolgálat a fiatal nemesek nevelkedésének része volt, de úgy látszik, hogy az idősebbek is dominuszt váltottak, ha érdekeik úgy kívánták. Ezt országos törvény is biztosította. Az 1552. évi 11. törvénycikk kimondta, hogy mindenki, aki szolgálati évének lejárta előtt egy hónappal jelzi távozási szándékát, „oda távozhatik, ahová akarja”, ha ura nincs hadjáratban elfoglalva vagy támadás nem fenyegeti.109 E törvénynek megfelelően írta elő Esterházy Miklós, hogy „az mikor penig kinek az uraim közül esztendeje elközelget, tartozzék szándékjárói egy holnappal azelőtt tudósítani az urat”.110 108báff. 109„Ut quilibet ante finem anni, quo amplius servire nolit, teneatur ad minus per unum mensem renunciare servitutem domino suo; et ab eo accepta sua solutione (reddita prius videlicet ratione, per eos, qui officia aliqua administrarunt) quo malit, possit abire. ... Eo excepto; quodsi forte contingat dominos eorum in expeditione esse, vel aliqua publica functione”: CIH 1526-1608. 1552:11. tc. 110MURt 84. n° 1/29.
